Nincs annál felemelőbb érzés szülő számára, mint amikor a gyermekével együtt nevet a gyermek művén. Ezeket az alkotásokat megtartva idővel megint elővehetjük és újra megoszthatjuk a nevetést.
Az én fiam is elkészítette a portrémat…
A lányom személyes karácsonyi ajándéka…
Mona Lisa a gyermekem szemszögéből
Ezt csak azért jegyezem meg, hogy valójában nem így nézek ki…
Ez egy átlagos nap a fiam szemében…
Kreativitás mesterfokon
Azt kértem tőle, hogy rajzoljon le egy medencés jelenetet. Még mindig nem tudja elmagyarázni, hogy került cápa a medencénkbe.
Ez Te és én a babakoromban! – adta át nekem boldogan.
Az iskolai házi feladat egy olyan alkotás elkészítése volt, amelyben egy családtag hőstette van ábrázolva.
Anyák napján kaptam ezt a portrét. Észrevetted, hogy a szám összevarrva van?
Íme, a mi kis családunk…
A lányom és én… Soha nem volt műkörmöm.
Az alkotást saját maga nevezte el: “A pufóka, aki virágokat ejakulál”…
Az a gondolatom, hogy kopasz fejjel és zöld arccal is jól nézek ki…
Kedves gazda, kérlek ne egyél meg, mert rugdosni fogok – így szólt a pulyka…
