A sivatag közepére osztják be az idegenlégió századosát. Nem várt meglepetésben lesz része.
Megérkezését követően egyértelműen feltűnik számára, hogy a támaszponton egy tevét toltak kiemelt státuszba: az állatot a szobában helyezték el, mindenkinek gondja van rá, eteti, itatja. Furcsaságát jelezve, kérdést intéz az őrmesterhez:
– Az ön emberei miért tartják ilyen nagyra ezt a tevét?
A válasz meglepetést okoz számára:
– Nos, sok férfi egy helyen, hosszú időn át, női társaság nélkül. Egyértelművé válik, hogy szükségletek jelentkeznek. Ilyenkor a teve kerül előtérbe.
Az őrmester magyarázata először elbocsátható furcsaságnak tűnik a százados számára:
– Eleinte szokatlan, őrmester, azonban ha nem befolyásolja negatívan a légkört, nincs oka súlyosan foglalkoznom vele.
Halfél évet tölt eseménydús napokkal a százados, azonban idővel ő is érzi a hiányérzetet. Így szól az őrmesternek:
– Őrmester, vezesse a tevét a szobámba!
Egy nap elteltével mondatot intéz az őrmesterhez:
– Ugyanígy használom a tevét, mint az ön emberei!
Amelyre az őrmester felel:
– Vagyis a százados úr is bebaktatta magát a városba a hölgyekhez?
