Biztosan többen találkoztak már amerikai villamos csatlakozóval és a hozzá tartozó hálózati eszközökkel. Megfigyelhetünk néhány nem mindennapi jellemzőt, mint például a 60 Hz-es hálózati frekvencia vagy a alacsonyabb hálózati feszültség.
Most azonban egy másik különlegességet veszünk nagyító alá – a dugó érintkezőin található furatokat. Ez a kivitelezés nem csak az USA-ban, de Kanadában, Mexikóban, Japánban és más, az amerikai hatás alatt álló országokban is jellemző. Ami még érdekesebb, hogy a legtöbb amerikai sem pontosan tudja, hogy miért találhatóak ott ezek a lyukacskák.
Amerikai dugók történelmi fejlődése
Az első amerikai dugók érintkezőin nem voltak lyukacskák, csak kis bemélyedések a stabilabb rögzítés érdekében. Gondolhatnánk tehát, hogy a lyukak is ezt a célt szolgálják, azonban ha alaposan megvizsgáljuk a dugót, nem találhatunk semmilyen szerkezeti elemet, ami segítené a stabilabb tartást a lyukak segítségével. Ráadásul a lyukaik csökkentik az érintkező felületét.
Felmerülhet az elmélet, hogy a lyukakat dugó letiltására, pl. zárral vagy bilinccsel használják, hogy meggátolják a dugó konnektorba történő csúsztatását veszélyes helyzetek esetén.
A következő feltételezés a lyukacskák gyors hűlését sugallja nagyterhelés esetén, hogy elkerüljék a szikrázást. Azonban az amerikai villamos szabvány (ANSI) sem említi a dugó lyukait, és ténylegesen találkozhatunk lyuknélküli villásdugókkal is.
Az igazság az, hogy a válasz sokkal egyszerűbb – a gyártási folyamat során használják a lyukakat, amikor a műanyagot az érintkezőcsoportba öntik.
Az formában helyezik el az érintkezőket, majd a lyukakon keresztül csapokat vezetnek át, hogy az érintkezőket egy adott helyzetben tartsák. Ez tehát az amerikai villásdugók lyukainak titka.
