Engedjék meg, hogy bemutassam Európa legizgalmasabb vidékét.
A Földközi-tengerben található a legsürgetőbb vulkanikus aktivitás, amely Szicília partjainál húzódik. Ez a környezet hét aktív aljzatvulkánt tartalmaz. Egy esetleges vulkánkitörés azt eredményezné, hogy az egész Dél-Olaszország partjait elárasztják – és ennek valós kockázata áll fent.
Ez a terület gyakorlatilag Európa legforgalmasabb szeizmikus területe. Minden egyes aljzatvulkán esetében mozgó megfigyelőállomások működnek, hogy legalább némi kontrollt gyakorolhassanak az események felett.
Dél-Olaszország partvonala potenciálisan veszélyeztetett, mivel az aljzatvulkánok kitöréseit előre nem lehet jelezni.
A Stromboli vulkanikus sziget láthatóan aktív kitörései még éjszaka is láthatóak. Ez a természeti jelenség már több mint ezer éve folyamatosan zajlik.
A hidrotermális füstöt és forrást, amelyek a tenger alatti vulkánok oldalát alkotják, egyaránt jellemzi a forró, gazdag gázokból álló buborék kibocsátása.
A vízi táj ezen a térségen teljesen koralloktól és kemény héjjal rendelkező lényektől mentes. Csak az anaerob baktériumok képesek ebben az oxigénszegény környezetben életben maradni.
A tudósok, akik ezen vizekben merülnek, tapasztalják, hogy a sav milyen mértékben korrodálja az arcukat. Amikor a víz felszínére kerülnek, a szájuk és az arcuk repedéseket mutat, a búvárruhák és az eszközök krómozott részei pedig kopnak. Ennyire veszélyes ez a hely.
A vulkanikus aktivitás jelenlétének detektálására a buborékok hangját is felhasználják.
A tudósok a sekély vizekben figyelik a (jakuzzira emlékeztető) buborékok mozgását és összetételét, hogy felmérhessék a vulkanikus és gázaktivitásból eredő veszélyt.
Egy komolyabb gázkitörés halálos lehet; a káros anyagok megfullaszthatnak bárkit, aki szerencsétlenül a vízben vagy a víz felszínén tartózkodik.
Az olyan élőlények, mint a férgek vagy a tengeri pókok, a szén-dioxiddal telített, savas vízben élik az életüket, a vas-oxidokat pedig járdaként használják egyik helyről a másikra.
A Stromboli vulkanikus sziget füstölgő csúcsa időről-időre kidobja a köveit és homokjait, a szeizmikus aktivitás nyomait hagyva maga után.
A sziget egyik oldala olaj- és fügefák borította, míg a másik oldala egy megfeketedett folyosó (Sciara del Fuoco), ahol a láva lefolyik, és a sziklák a tengerbe zuhannak.
Nem messze a szigettől, a Nápolyi-öböl aljzatában található egy rendkívül veszélyes, henger alakú repedés, egy igazi mélyedés.
Ebben a mélyedésben ősi magma-kamrák helyezkednek el, amelyek már nem tartalmaznak lávát. Ezek előbb-utóbb beomolhatnak, és az óriási mennyiségű vizet kiengedve cunamit (szökőárat) kellene előállítaniuk, amely eláraszthatná Nápoly partjait.
