Három év telt el azóta, hogy Gregory Orekhov orosz művész lenyűgöző installációja felkavarta a nemzetközi művészvilágot.
De a képek és az üzenet ma is ugyanolyan hatásos.
Sehol című alkotásában Orekhov egy 250 méter hosszú vörös szőnyeget fektetett le Moszkva közelében, a hófödte Malevics park fagyos fái között.
Az élénkpiros polipropilén csík úgy kígyózott a fehér tájban, mintha maga is a végtelenbe tartana.
A vörös szőnyeg az elmúlt évszázadokban mindig a kiváltság és hatalom jelképe volt, a királyok, államfők és hírességek útját szegélyezte. Orekhov viszont ezzel az installációval új jelentésréteget adott neki.
Bárki végigsétálhat rajta, ám a természet monumentális jelenléte azonnal emlékeztet arra, mennyire jelentéktelen az emberi dicsőség a világegyetem tágasságában.
A mű üzenete kettős, egyrészt relativizálja a hírnevet és gazdagságot, másrészt figyelmeztet . Egy határ, amit mindenki máshol húz meg magában, de amit átlépni nem mindig tanácsos.
Az installáció nemcsak vizuálisan volt erőteljes, hanem gondolatébresztő is. A látogatók séta közben elmerülhettek saját dilemmáikban, elhatárolásaikban, és talán új szemszögből láthatták életük kérdéseit. Orekhov műve nem csak a tájat formálta át, hanem a nézők lelkét is.
