A rendelőben bármi megtörténhet – Betegtörténetek, amiket nem lehet elfelejteni
Az orvoshoz járás ritkán számít élménynek, de vannak esetek, amikor az ember nemcsak a tüneteit, hanem egy életre szóló történetet is hazavisz.
A következőkben magyar páciensek (illetve most már magyar nevet viselő hősök) legemlékezetesebb, legkínosabb és legmulatságosabb orvosi kalandjai következnek.
1.
Kék kezek és a pánik
– Doktor úr!
Nézze csak meg a kezem!
– lépett be pánikban Tamás, egy harmincas éveiben járó férfi, szinte belerohant a rendelőbe.
– Mi történt vele?
– kérdezte a háziorvosa, Dr.
Fekete Andrea, miközben közelebb hajolt.
– Reggelre… kékké vált!
Mindkettő!
Nem tudom, mi van, vérkeringési gond lehet, vagy valami komoly…
Andrea közelebb lépett, majd a kezébe vett egy alkoholos fertőtlenítőkendőt, és áthúzta vele Tamás tenyerét.
A kék szín azonnal elkenődött.
– Úgy tűnik, új farmert viselt tegnap – jegyezte meg mosolyogva az orvos.
– Ami még nem volt kimosva.
– Aha… – Tamás arcán a rémületet felváltotta a szégyenkezés.
– Akkor… lehet, hogy ez volt a „halálos diagnózisom”?
– Legalább nem kell gyógyszert szednie – nevetett Andrea.
2.
A feledékeny alsónadrág
Gábor, egy kissé szórakozott szoftverfejlesztő, egyik rutinellenőrzésére ment.
Aznap azonban egy fontos részlet felett elsiklott…
– Akkor megvizsgálom – mondta a nőgyógyászhoz hasonlóan alapos Dr.
Tóth Gábor, miközben felemelte a beteg kórházi köpenyét.
– �-hm… – Gábor elsápadt.
– Doktor úr… nincs rajtam alsó…
A doktor nézett egy pillanatig, majd egy szemöldökrándítással válaszolt.
– Én meg azt hittem, ez direkt volt.
Mindketten hallgattak, majd egyszerre nevettek fel.
Gábor úgy mesélte később a barátainak:
„Ez volt az a nap, amikor rájöttem, hogy nem csak a laptopom tud lefagyni.”
3.
Az atléták is pirulnak
Bence, fiatal sportoló, épp sportorvosi vizsgálatra készült.
Idegesen várta az „a bizonyos” részt – a herevizsgálatot.
– Fordítsa el a fejét, és köhögjön!
– mondta a doktor, rutinosan.
Bence idegességében nem köhögött.
Inkább… böfögött.
– Elnézést!
– kiáltott fel azonnal.
Az orvos csak megrázta a fejét, és halkan így szólt:
– Ezt még nem hallottam.
Egyedi.
Mindketten próbálták visszatartani a nevetést, de amikor Bence hangosan felröhögött, az orvos is követte.
4.
A radiológiai vita
– Ez nem törés, ez repedés!
– szólt felháborodva Dr.
Mészáros, az egyik radiológus.
– Nem, ez egyértelműen törés, nézd meg jobban az árnyékot!
– válaszolt neki Dr.
Fekete Zoltán.
A páciens, Juli, csak ült a vizsgálóágyon, kezét szorítva.
– Elnézést… én még mindig itt vagyok.
Meg tudják mondani, most mi van a bokámmal?
A két orvos összevitatkozott, a hangjuk egyre emelkedett, míg végül a nővér finoman becsukta az ajtót.
A többi kolléga kisétált, csóválva a fejét.
A vita nem oldódott meg aznap – de legalább Juli boka begipszelése nem maradt el.
5.
Gyermekkori balesetek – és azok örök emlékei
– Na, most egy nagy levegő!
– mondta anya a kis Eriknek.
A fiúcska, kb.
6 éves lehetett akkor, egy mini motorbaleset után került be a rendelőbe.
A doki épp a sebet nézte, amikor Erik elkiáltotta magát:
– Nincs rajtam bugyi!
!
!
Az egész váróterem hallotta.
Anyja elszégyellte magát, de később a családi ebédeken ez lett az új kedvenc sztori.
– Ezt még ötvenévesen is felemlegetni fogjuk – nevetett az apuka.
6.
A játékfigura és az orr
– Anyu, nem találom a kis katonámat!
– mondta zokogva a kis Máté.
A válasz a fül-orr-gégészeten érkezett.
– Na nézzük csak… hoppá!
– mondta dr.
Puskás Judit, miközben egy nagyítóval belenézett Máté orrába.
– Mi van ott?
– kérdezte az anyuka.
– Egy műanyag kommandós.
Valószínűleg ő védte az orrüreget az ellenséges vírusoktól.
Miután kihúzták a katonát, Judit így szólt:
– Máté, mondd meg a katonáidnak, hogy ne állomásozzanak többé testnyílásban, jó?
7.
A „John Cusack-hatás”
Miklós, aki épp influenzából lábadozott, belépett a rendelőbe.
A doktornő, dr.
Nagy Dóra meglepődött:
– Maga… maga kiköpött John Cusack!
Látta már?
– Azt hiszem… egyszer… – mondta zavartan Miklós.
– Komolyan, csak egy boombox hiányzik a kezéből!
– nevetett Dóra, majd játékosan megigazította Miklós haját.
Abban a pillanatban belépett Miklós felesége, Éva, és egy pillanat alatt jéggé dermedt a levegő.
– Mit csinál maga a férjem hajával?
– Csak… nos, fertőtlenítettem vizuálisan – próbált viccelni az orvos.
Miklós akkor jött rá:
soha nem jó ötlet egy flörtölős jelenet közepén influenzásnak lenni.
8.
A gátlástalan nőgyógyász
Anna vajúdott.
Férje, Péter reszketve fogta a kezét, miközben a nőgyógyász, dr.
Béres Márton belépett.
– Na, nézzük, hogy állunk… – mondta a doktor, majd nyugodtan így szólt:
– Ezzel a babával könnyű dolga lesz.
Elég tágas itt minden.
Anna tekintete megfagyott.
– �-öö… ez most bók volt, vagy…?
Péter csak ennyit nyögött ki:
– Doktor úr… ilyeneket inkább ne mondjon… soha többé.
9.
A gasztrosokk
– Doktor úr!
Véres a székletem!
– sikította be a telefonba Gergely, pánikban.
A sürgősségin fogadták, és alaposan kikérdezték.
– Mit evett az elmúlt 24 órában?
– Semmi különöset.
Csak egy zacskó Flaming Hot Cheetost.
A vizsgálat után a doktornő, dr.
Kiss Rita halkan így szólt:
– Gergely, az nem vér volt.
Csak… ételszínezék.
– Akkor… nem halok meg?
– Dehogyis.
Csak a büszkesége szenvedett kisebb belső vérzést.
10.
A fogorvosi kacagás
Viki a fogorvosnál járt, fogtisztításon.
Ahogy a székbe ült, véletlenül megnyomott egy kart.
– Aú!
Mi ez?
– kérdezte, ahogy a szék hirtelen kilőtt, mintha űrhajó lenne.
– A startgomb a Mars-expedícióhoz – válaszolta dr.
Kelemen Zoltán nevetve.
Az asszisztens könnyes szemmel törölgette a szemüvegét a röhögéstől, miközben Viki próbált visszatérni a Földre.
11.
A nőgyógyász és a szaglás
Eszter feszengve feküdt az ágyon, miközben dr.
Domokos Dénes vizsgálta.
– Nos… ez bizony gombás fertőzés – mondta, majd… beleszagolt a mintába.
– �-öö… doktor úr?!
Maga… megszagolta?
– A tapasztalt orr sokat segít.
– Nekem meg elment az életkedvem – válaszolta Eszter halkan.
12.
A fülben rekedt titok
Bálint folyamatos fülgyulladással küzdött.
Végül dr.
Fazekas Veronika egy endoszkóppal belenézett a hallójáratba.
– Elnézést, uram, de… találtam valamit.
– Valami rovar?
– kérdezte rémülten Bálint.
– Egy hallókészülék sapka.
Valószínűleg két éve ott van.
– Két éve?!
– Hát… ez most kijött.
Mint egy szappanopera fordulata.
13.
A legnagyobb sokk
Zárásként jöjjön talán a legmegrázóbb történet.
Ilona behozta férjét, Lászlót, egy rejtélyes testszag miatt.
A doktornő kérdezett, majd László halkan így szólt:
– Ilona… nem azért van szagom.
Megcsaltalak.
Hetek óta máshol alszom.
Ilona csak bámult rá, majd lehunyta a szemét.
A doktornő nem tudta, mit mondjon.
– Hát… ez nem a megszokott diagnózis – suttogta.
És bizony, néha az orvosi rendelő nemcsak a test gyógyításának, hanem a lélek darabokra hullásának is színtere lehet.
14.
A nyelv titokzatos állapota
– Doktor úr, van valami… furcsa a nyelvemen – mondta kétségbeesve Edina.
– Mikor vette észre?
– Ma reggel.
Tükröt néztem és… mintha kis dudorok lennének rajta!
Dr.
Tóth Dániel közelebb hajolt, megnézte, majd visszaült és elmosolyodott.
– Edina, ezek ízlelőbimbók.
Minden nyelven vannak.
– De… nekem eddig nem voltak!
– Higgye el, voltak.
Csak most vette észre őket.
Gratulálok, mostantól hivatalosan is tudatában van a saját szájának.
15.
A terhes csendháborító
Kinga, a várandós kismama, épp a 36.
hétben járt.
A rendelőben ült, a doktorra várva, miközben igyekezett visszatartani egy gázos helyzetet…
Aztán jött a doktor.
És vele együtt – a hang is.
A doktor megállt az ajtóban, levegőt szippantott, és így szólt:
– Hát… úgy érzem, itt valami már ki akar szabadulni… de nem csak a baba.
Kinga vörös lett, mint a paradicsom.
A férje, Dávid, próbálta elfojtani a röhögést, de csak ennyit tudott mondani:
– Legalább nem fájt.
16.
A nevetés, ami félbeszakadt
Bea, szintén kismama, kissé túlizgulta az ultrahangvizsgálatot.
Amikor az orvos, Dr.
Keresztes Tamás, megnyugtatta, egy félmosollyal hozzátette:
– Minden rendben.
És biztos vagyok benne, hogy kis bohóc lesz belőle – nézze, már most poénkodik a hasában.
Bea felnevetett… de az orvos ránézett a monitorra, majd furán elhallgatott.
– �-hm… doktor úr?
Most már miért nem mosolyog?
– Nos… csak… az előbb megmozdult… de most pont úgy fekszik, mint egy mini diktátor.
Karba tett kézzel.
– Az én gyerekem.
Telitalálat.
17.
A paracetamol-meglepetés
Miklós nem gyakori gyógyszerszedő.
De most fájt a feje, így a rendelőben, várakozás közben bekapott egy tablettát.
– Elnézést – kérdezte az asszisztens –, mit csinál?
– Bevettem a paracetamolt.
– Úgy… hogy szétrágta?
– Hát… miért, nem úgy kell?
A fél váró nevetésben tört ki, mire az asszisztens így szólt:
– Uram, ez nem rágógumi, ez gyógyszer.
De reméljük, így legalább gyorsabban hat!
18.
A fogorvosi karambol
Lilla fogtisztításon volt.
Minden nyugodtan zajlott, amíg meg nem mozdította véletlenül a kartámaszt.
A szék lecsapódott, a doki feje majdnem a plafont súrolta, és a porszívós cső Lilla hajába gabalyodott.
– Úristen, mi történt?!
– sikította Lilla.
– Valószínűleg… aktiválta az önmegsemmisítő rendszert – mondta komolyan a fogorvos, majd együtt röhögtek percekig.
19.
A fül mögötti rejtély
Zsolt évek óta visszatérő fülfájással küzdött.
Mindenki csak legyintett, mígnem végre egy orvos, Dr.
Lakatos Zsuzsa tüzetesebb vizsgálatot végzett.
– Na nézzük csak… – mondta, miközben kamerával vizsgálta a hallójáratot.
– Hoppá.
Látok valamit.
– Mi az?
Rovar?
Penész?
Alien?
– Inkább… egy apró gumidarab.
Valószínűleg fülhallgató végéből.
– Mióta lehet ott?
– Legalább három éve.
– És én csak fejfájásra gyanakodtam…
20.
A legőszintébb vizit
A történet, ami már önmagában is forgatókönyvért kiált:
Zsófia és férje, László elmentek urológushoz.
Az utóbbi időben László „különösen szagossá” vált – Zsófi ezt így fogalmazta meg:
– Mármint… nem az a sportos izzadság.
Ez… más.
A doktor, dr.
Nagy Viktor bement vele.
Pár perc múlva kijött, Zsófi felé fordult, és kissé zavartan így szólt:
– Szerintem… maga is be akar majd jönni.
Bent László állt, lesütött szemmel.
– Drágám… én… szóval… nem tudom, hogy mondjam…
– Laci, most már tényleg mondjad!
– Megcsaltalak.
A testszag… új… szappantól van.
Meg a… titkos másik lakásból.
A levegő megfagyott.
Zsófi csak ennyit mondott:
– Remek.
Akkor most menjünk át a pszichiátriára is?
21.
Reflexből rúgta le a rendelőt
Ádám 35 éves, programozó.
Olyan típus, aki inkább gépeket javít, mint magát.
De most muszáj volt elmennie egy neurológiai vizsgálatra, mert már hetek óta furcsán rángatózott a lába vezetés közben.
– Üljön le ide a vizsgálóágyra, kérem – mondta a szikár, harmincas éveiben járó neurológus, dr.
Hegedűs Balázs.
Ádám leült, és miközben levette a cipőjét, igyekezett humorizálni:
– Remélem, nem kell áramot vezetni belém, mert nem frissítettem a szoftverem.
– Ne aggódjon, én csak reflexet tesztelek, nem Windows-t – mosolygott Balázs.
A reflexkalapács előkerült, és a doktor célzott mozdulattal koppintott Ádám térdére.
Ádám lába úgy kirúgott, mint egy kung-fu filmben, és teljes erőből eltalálta az orvos térdét.
A reflexkalapács kirepült a kezéből, és csilingelve landolt a mosdókagylóban.
– Úristen!
Ne haragudjon!
– hőkölt hátra Ádám.
– Ez… ez kiváló reflex – lihegte Balázs, kissé összegörnyedve.
– Túl jó.
Ez már önvédelmi szint.
– Hát, én mondtam, hogy érzékeny a pedálra is…
A vizsgálat végére a doktor jelezte, hogy Ádám reflexei nem csak rendben vannak – hanem olimpiai szintűek.
Azt javasolta, ne menjen rúgós állásinterjúra.
22.
A nővér, aki beavatkozott a névadásba
Eszti, aki a második gyermekével volt várandós, és párja, Peti, izgatottan ültek a nőgyógyászati rendelő várótermében.
Ez volt a 20.
heti ultrahang – a nagy nap, amikor végre megtudják, kisfiuk lesz-e vagy kislányuk.
Amint bementek, a mosolygós nőgyógyász, dr.
Németh Boglárka már várta őket.
– Szép napot!
Lássuk csak azt a kisbabát!
– mondta, miközben már készítette is az ultrahangos gépet.
Eszti lefeküdt, Peti pedig kezét tördelve figyelte a monitort, ahol lassan kirajzolódott egy apró, ugráló kis emberi lény.
– Mozog, mint egy kis ninja!
– nevetett Boglárka.
– Na, nézzük… hmm… igen… úgy tűnik, kisfiú lesz.
– Na ne!
– kiáltott fel Peti, majd Eszti felé fordult:
– Akkor nem lehet Dominik, jó?
Már mondtam, hogy nem akarok olyan nevet, mint a bátyád hörcsöge volt!
Eszti nevetve súgta:
– Akkor legyen Botond.
Az olyan… erős.
– Vagy Csongor.
Az olyan bölcs.
A háttérben a nővér, egy ötvenes, karakteres hangú hölgy, csak állt, majd egyszer csak megszólalt:
– Ne haragudjanak, hogy beleszólok, de ez a baba egyértelműen Dominik.
Nézzék csak az orrát!
Tipikus Dominik-orr.
És a lábszöge!
Az is Dominik.
Mindketten felkapták a fejüket.
– Maga… hallott minket?
– Kedvesem, hallottam már azt is, amikor valaki a méhlepényt próbálta „Istvánnak” nevezni.
Én vagyok itt 17 éve.
Minden ultrahang egy valóságshow.
Eszti és Peti egyszerre kezdtek röhögni.
Peti még hozzátette:
– Akkor legyen Dominik.
De ha elkezd hörcsögként viselkedni, magát hibáztatom!
A nővér csak kacsintott:
– A Dominikok mindig tudják, mikor kell hallgatni… és mikor nem.
23.
A doktor, aki kicsit túl komolyan vette a Dr.
House-t
Dani, egy 28 éves grafikus, hetek óta küzdött fura tünetekkel:
fáradtság, néha szédülés, és néha olyan érzése volt, mintha… lebegne.
Miután három különböző orvos lepattintotta őt („Túl sok képernyőidő, barátom!
”), végül eljutott a híresen alapos Dr.
Kis Mátéhoz.
A rendelőben Máté azonnal rákapcsolt.
– Üljön csak le… Na, nézzük.
Szédülés, lebegésérzés, néha izomgyengeség?
Hm.
Furcsán hunyorított.
– Ez… ez olyan, mint egy „Dr.
House” epizód.
Lehet valami nagyon ritka, vagy… csak banális kiszáradás.
– Akkor most vagy haldoklom, vagy csak nem ittam elég vizet?
– Pontosan!
50-50.
Mint az orvosi rulett.
Dani hátradőlt.
– Oké, ha ez sorozat lenne, ki lenne benne a humoros mellékszereplő?
– Valószínűleg én – felelte Máté, és már jegyzetelt is.
– De előbb vegyünk egy csomó vért, csinálunk egy EKG-t, és adok magának egy vizespalackot.
Hátha az is csodát tesz.
Végül kiderült:
enyhe dehidratáció volt.
Dani azóta napi 3 liter vizet iszik, és minden kontrollon megkérdezi:
– Na, ma is House-os napja van, doktor úr?
24.
A tüsszentés, ami kisípolt valamit
Karcsi, 42 éves kőműves, allergiavizsgálatra jött a rendelőbe.
Tavasszal mindig pokollá vált az élete, most viszont valami más is történt:
minden reggel egy kis sípoló hang jött a zsebéből tüsszentés után.
– Ez furán hangzik – jegyezte meg a doktornő, dr.
Szemerey Gabriella, miközben vizsgálta.
– Higgye el, ez nem vicc.
Amikor reggel prüszkölök, mintha valami visszafele sípolna bennem.
Abban a pillanatban Karcsi hatalmasat tüsszentett:
HAAA-TSSSZIH!
– és a kabátja zsebéből valami kis piros tárgy repült ki.
– Ez… egy kutyajáték!
– kiáltott fel Gabriella.
– A francba, ez Ricsié!
Tegnap én vittem le a kutyát… és úgy tűnik, zsebre raktam a játékát.
– Azt hittem, már új szerv fejlődött ki magában.
– Hát, azóta hívnak otthon „Sípoló Ricsinek”.
25.
A szent cékla és a szent pánik
Juli 30 éves, irodista, és egyáltalán nem az a típus, aki a Google-ön diagnosztizálja magát.
De ma reggel… valami megváltozott.
– Károly!
– ordította a fürdőből.
– Ez… VÉR!
A férje, aki épp kávét töltött, ijedten odarohant.
Juli remegő kézzel mutatta a WC-csészét.
– Ez baj!
Nagy baj!
– Kórház – mondta Károly, és már hívta is a taxit.
A rendelőben dr.
Takács Irén nyugodt arccal fogadta őket.
– Hölgyem, mikor kezdődtek a panaszai?
– Ma reggel.
Semmi fájdalom, de a széklet… piros.
S�-TÉT piros!
– Mit evett tegnap?
– Semmi különöset.
Egy kis saláta, céklás smoothie, humusz…
Irén elmosolyodott.
Felírta egy papírra:
„nem minden, ami piros, vér”.
– Drága, ez csak céklahatás.
Előfordul.
Főleg ha nem sajnálták a céklát.
Juli kifújta a levegőt.
– Szóval… nem halok meg?
– Legfeljebb a szégyenérzettől, ha ezt elmeséli a kollégáinak.
26.
A csípős diagnózis
Liza hátfájással érkezett dr.
Varga Gábor reumatológushoz.
Kicsit előrehajolt, amikor belépett, próbálta a fájdalmat kompenzálni.
– Üdvözlöm – mondta Gábor, és már jelezte is, hogy feküdjön fel az ágyra.
– Azt mondták, lehet gerincsérv – nyögte Liza.
– Nézzük meg.
Leülni tud?
– Igen, csak egy kicsit úgy érzem magam, mint egy kifacsart banán.
A doktor rápillantott a gerincre, majd hátrébb lépett.
– Hölgyem… maga ül, mint egy kampós kérdőjel.
Liza kicsit zavartan nevetett.
– Tudom, irodai munka.
10 óra ülés naponta.
– És milyen szék?
Irodai?
– Egy puff.
– Puff?!
Hölgyem, ezen a tartásom is elszállna.
Ezután írt neki egy beutalót, tornagyakorlatokat, és hozzátette:
– A diagnózisa:
„puff-induced gerincgörbe”.
De írjuk inkább azt, hogy tartáshiba, úgy kevésbé ciki.
27.
A kisfiú, aki egyenesen a bohóchoz ment vizsgálatra
Bence, egy 5 éves kis örökmozgó, épp első fül-orr-gégészeti vizsgálatára készült.
Anyukája, Niki, már egy hete győzködte, hogy „ez nem fog fájni”.
A fiú persze bizalmatlan volt.
A váróba belépve egy fehér köpenyes, maszkos, szemüveges orvos közeledett feléjük.
Bence megtorpant, ránézett, és a következőt kiáltotta:
– Anya!
Ez a bácsi olyan, mint a bohóc!
Nézd!
Még sapkája is van!
A váróteremben mindenki nevetni kezdett, köztük az orvos is – dr.
Rácz Levente.
– Ez a legjobb bók, amit ma kaptam!
– mondta mosolyogva.
– Remélem, nem félsz a bohócoktól, mert most én kukucskálok a füledbe!
– Csak ha nem húz elő virágot a fülből – válaszolta Bence komolyan.
Vizsgálat közben Bence kérdezgetett:
– Doktor bácsi, mi van a fülemben?
– A hangok kimeneti csatornája.
Olyan, mint a YouTube, csak itt nincs reklám.
– Akkor ez jobb, mint az internet!
A vizsgálat végén Bence kijelentette:
– Te vagy a legjobb bohóc, akit ismerek!
Levente meghajolt:
– Köszönöm, uram.
A következő fellépésem az orrüregek színpadán lesz.
28.
A randi előtti fogpolírozás – és egy meggondolatlan mondat
Kata, 26 éves HR-es, délutánra fogorvosi időpontot kapott.
A nap fénypontja azonban nem a fogkő-eltávolítás volt, hanem az, hogy este randija lesz egy sráccal, akit TikTokról ismert meg.
– Csak sima tisztítás – magyarázta a recepciósnak.
– De ma este találkozom egy fiúval, szóval… szó szerint villogni szeretnék.
– Akkor jöjjön csak, csiszoljuk fel azt a mosolyt – kacsintott a fogorvos, dr.
Boros Norbert.
A vizsgálat közben Norbert a szokásos kisbeszélgetést kezdte:
– És mit dolgozik?
– HR.
Emberekkel.
– Akkor remélem, nem lesz túl őszinte az este.
A HR-esek mindig túl őszinték.
Kata nevetett, de egy erőteljes rezgés miatt csak egy „hmmfff-hrr” hang jött ki a száján.
A polírozás után Norbert hátradőlt:
– Készen is vagyunk.
Most már olyan a foga, mint egy marketingkampány:
csillog, de ha túl közel mész, fura hangja van.
Kata röhögött, majd feltette a kérdést:
– �-n mindig így bókol a pácienseinek?
– Csak azoknak, akik a randi előtt jönnek hozzám.
Ez amolyan orvosi áldás.
Este Kata elmesélte a srácnak az egészet.
Azóta együtt vannak, és minden évfordulójukon fogkefét vesznek egymásnak.
True story.
29.
A vérvétel, ami fullos akciófilm lett
Misi, 39 éves, extrém sportokat űz – kivéve az orvost.
Az orvostól retteg.
A vérvétel különösen kiváltotta belőle a „menekülési reflexet”.
– Kérem, csak szó szerint egy csepp vér kell – nyugtatta a nővér, Zsuzsa.
– Tudom, de a tűk… azok nem csak tűk.
Azok… mini lándzsák.
Lefeküdt, befordította a fejét, becsukta a szemét.
– Készen van?
– kérdezte Zsuzsa.
– Igen, de figyelmeztessen, mikor szúr!
– Már bent van.
Misi megnyitotta a szemét.
– HOGY MI?!
Ez volt az a pillanat, amikor a vérvétel még simán ment volna… ha Misi nem ájult volna el drámaian hátra, egyenesen a fali dokumentumtartóba.
Papírok repültek, egy szék felborult, a vérvételi szék meg nyikorgott egy utolsót, mintha azt mondta volna:
„nem erre szerződtem”.
Misi percekkel később tért magához, Zsuzsa egy pohár vízzel állt mellette.
– Ez… ez… sikerült?
– Igen.
És az Oscar-díjat is megkapta.
Misi később azt nyilatkozta:
„Soha többet nem leszek ennyire drámai.
Kivéve, ha oltásról van szó.”
30.
A cápa zokni, ami elvitte a show-t
Gabi, 32 éves tanárnő, rutinellenőrzésre ment.
Már az elején gond volt, mert nem tudta levenni a cipőjét anélkül, hogy le ne ejtette volna a táskáját, a telefont, vagy a türelmét.
– Bocsánat, ma kicsit szét vagyok esve – mentegetőzött.
– Semmi gond – mosolygott dr.
Marton Edit.
Amikor végre sikerült levennie a cipőt, az orvos megállt egy pillanatra, és a zoknijára nézett.
A zoknin egy cápafej tátotta a száját, és alatta ez állt:
„Munkanap?
Harapós kedv!
”
Edit nevetni kezdett.
Az asszisztens odahajolt, ő is felröhögött.
– Tudja – mondta Edit –, a mai nap elég rosszul indult, de ez most helyrerakta.
– Legalább nem vettem fel a „Hétfő = zombimód” zoknimat.
– Ha azzal jön, behívom a pszichiátert is.
Vizsgálat közben végig nevetgéltek.
Gabi végül így búcsúzott:
– Remélem, a cápazokni mostantól alapfelszerelés lesz a rendelői jókedvhez.
– Azt hiszem, rendelek egyet.
És ha legközelebb jön, újabb poénos zokni nélkül nem engedem be.
31.
A szag, a vallomás, és az urológus, aki túl sokat tudott
Zsófi, 41 éves általános iskolai tanár, egy ideje észrevette, hogy a férje, László… nos, nem egészen önmaga.
Nemcsak fáradtabb volt a szokásosnál, de egyre furcsább szaga is lett.
– Mintha keveredne a macskaalom, a benzinkút és valami… féltitok – mesélte Zsófi a barátnőjének, miközben kávéztak.
– Menjen el orvoshoz.
Komolyan!
Ez már bőven túl van a „nem mostam meg a hónaljam” kategórián – válaszolta a barátnő, Anna.
Zsófi pedig időpontot kért az urológiára.
De nem bízta a véletlenre – vele ment.
Mert ha valami komoly baj van, jobb, ha ketten hallják meg.
Vagy ha Laci csak simán elfelejt zuhanyozni, akkor is lesz tanú a fejmosásnál.
A rendelőben Lászlót behívta Dr.
Nagy Viktor, egy jóképű, de már láthatóan túl sok mindent látott orvos.
A doki becsukta mögöttük az ajtót.
�-t perc múlva.
Az ajtó kinyílik.
Dr.
Nagy Viktor kilép, megtorpan Zsófi előtt.
– Zsófia, úgy gondolom… jobb lenne, ha bejönne.
– Valami baj van?
– Inkább mondjuk úgy:
érdekes fejlemény van.
Zsófi belépett.
Bent László egy széken ült, a nyakkendője ferdén lógott, mint egy megvert hivatalnoké.
A szeme alatt táskák, mint akit hirtelen letartóztattak a lelkiismerete miatt.
– Szívem – kezdte, és Zsófi azonnal tudta:
ez nem hónaaljszag-ügy lesz.
– Szívem… nem tudom, hogy mondjam el…
– Mondd.
MOST.
– Én… megcsaltalak.
És… az új nőmnek van egy… parfümös macskája.
Meg… tusfürdője.
Amit néha én is használok.
– Várj.
Tehát nem fertőzés, hanem… férfi hiba?
– Igen.
A testszag… a másik lakás szaga.
A másik nőé.
Dr.
Nagy Viktor kínosan pislogott, és halkan megjegyezte:
– Én… csak a prosztatát néztem volna.
Ez már pszichoterápia-terület.
Zsófi mély levegőt vett, majd ennyit mondott:
– Tudod mit?
Legalább most már tudom, hogy nem a szappan a hibás.
Hanem a tartalma.
Úgyhogy megyek.
És te… te maradsz itt.
Viktor doktor, van önöknél pszichiátria?
– Van.
Kettő is.
És szerintem mindkettőre szüksége lesz.
32.
Amikor a telefon szó szerint lebuktatott
Dani, 22 éves egyetemista, épp vérvételen volt.
Fél a tűtől, de még jobban attól, hogy elájul – ezért próbálta „zenehallgatással elvonni a figyelmét”.
– Azt mondják, ha zene szól, kevésbé érzem – motyogta a nővérnek, Zsuzsának, miközben odafeküdt.
– Rendben, csak kapcsolja le a hangerőt, jó?
– Persze, persze… – válaszolta, és zsebébe nyúlt.
De mire lenyomta volna a hangerőt, megszólalt a telefonja.
Maximális hangerőn.
„Héj baby, nézd meg a fenekem, olyan mint egy almás rétesem!
”
Zsuzsa sziklaszilárd arccal nézett rá, majd megszólalt:
– Ez… ez a kedvence?
– Nem!
Ez csak… egy vicc!
A haverom állította be csengőhangnak!
Én amúgy Beethoven–Mozart vonalon mozgok… tényleg!
– Persze – bólintott a nővér.
– Legközelebb akkor táncolva is bejöhet, ha már ilyen ritmusos a vérkeringése.
33.
A kisfiú, aki „mintavétel” helyett mintafürdőt csinált
Levi 6 éves.
Anyukája, Andi épp vizeletvizsgálatra vitte be, és már a reggeli pisit egy kis steril pohárba kellett gyűjteniük a rendelőben.
– Na, Levi, emlékszel?
A pohárba pisilünk, nem mellé!
Levi büszkén bólintott, bement a mosdóba.
Egy perc múlva kijött.
– Megvan!
De… hát… kicsit mellément.
– Mennyire „kicsit”?
– kérdezte Andi, már sejtve a bajt.
– Hát… ööö… 80 százalékban nem pohár.
A nővér belépett, és már az ajtóból így szólt:
– Jó hírem van.
A fiú szorgalmas.
A rossz hír:
az egész fürdőszoba úszik.
Levi bűnbánóan suttogta:
– Legalább kimosódott a szandálom.
34.
Az ultrahangos pihenő – avagy horkolni vizsgálat közben
Márti, 45 éves, kimerült könyvelő, ultrahangvizsgálatra érkezett.
Két gyerek, három határidő, nulla alvás.
A doktor felkente a hasára a hideg zselét, majd elkezdte mozgatni az eszközt.
– Látja ezt a kis árnyékot itt?
– kérdezte.
– Igen… – mondta Márti, majd… semmi.
Csak egy szuszogás.
Majd horkantás.
– Márti?
– Hrrr-hrrr-hhhmmff…
Az asszisztens bejött, ránézett, majd megállapította:
– Na, legalább nem stresszel.
Kéne ilyen alvás-méréses szolgáltatást is indítani:
„Ultrahangos wellness.”
35.
Az ősi fülpálcika rejtélye
Imre, 60 éves, hetek óta rosszul hall a bal fülére.
Végre rászánta magát, hogy elmenjen fül-orr-gégészetre.
Dr.
Horváth Gergő bevilágított a fülébe, majd hátrahőkölt.
– Ez… ez itt nem egyszerű fülzsír.
– Hanem?
– Egy ősi relikvia.
Valószínűleg fülpálcika maradvány.
Beágyazódott.
– Mióta lehet ott?
– Ha tippelnem kell:
minimum tíz éve.
Olyan mélyen van, hogy az Indiana Jones is csak második próbálkozásra találná meg.
Imre elgondolkodott.
– Akkor ezért nem hallgattam meg anyósomat 2015-ben se.
36.
A férfi, aki beárulta saját magát
Réka és András közösen jártak dietetikushoz.
Az előző kontroll óta „szigorúan” tartották a diétát.
Vagyis… majdnem.
– Hogy ment az elmúlt két hét?
– kérdezte a dietetikus, dr.
Almási Eszter.
Réka:
– Nagyon jól!
Sokat főztünk, salátáztunk, megvolt a napi ötszöri étkezés!
András:
– Igen… kivéve tegnapelőtt.
Akkor megettem egy 4 sajtos pizzát.
És egy fél túrótortát.
Két szelet rántott hús mellé.
Réka megfordult, mint egy nyomozósorozatban.
– Két… szelet… RÁNTOTT hús?
– Nem akartam hazudni – felelte András.
– Akkor legalább tartsál bűnbánatot.
Mostantól este 6 után csak pitypangot ehetsz.
37.
Az izmos páciens és a nővér, aki elfelejtett viselkedni
Bálint, 29 éves, sportos srác.
Izomhúzódással ment be fizikoterápiára.
Ahogy levette a pólót, a nővér, Zsani, megállt egy pillanatra.
A szeme összeszűkült.
– Maga profi sportoló?
– Nem.
Költöztető.
A múltkor egy zongorát cipeltem fel öt emeletre.
– És ilyen válla van?
A doktor belépett:
– Bálint, most éppen gerinctornát írunk fel, nem telefonos castingot a Calvin Klein-reklámhoz.
Zsani zavartan kuncogott:
– Elnézést, csak… inspiráló volt.
38.
A szülés, ami hangosabban zajlott, mint egy koncert
Timi, 36 éves, az első gyermekét várta.
Végig nyugtatgatta a férjét:
– Én nem fogok ordítani.
Tudatos jelenlét, légzőgyakorlat.
Én a „csendesen szülök” kategória vagyok.
A vajúdás 12.
percében:
– AAAAAAAAAGH!
KI TALÁLTA KI EZT A FÁJDALMAT?!
ÉG AZ ÉG, PÁLCA NÉLKÜL VÁGTOK EL BELÜLRŐL?!
?!
A szülésznő, dr.
Darázs Márta, csak ennyit mondott:
– Na, most már otthon éreztem magam.
Megjött a szülőszobai valóságshow.
39.
A nő, aki elfelejtett levenni a lábmelegítőjét – és ezzel divatot indított
Anna, 33 éves, bőrgyógyászatra jött.
Ahogy levette a csizmáját, kiderült:
alatta plüss nyuszis lábmelegítőt visel.
A doktornő, dr.
Lakatos Eszter ránézett, majd megállt.
– Ez… új bőrelváltozás?
Mozgó fülű?
– Ne haragudjon!
Elfelejtettem, hogy rajtam van.
Itthon kellett volna maradnia!
– Ugyan.
Mióta látom ezeket, még a kiütések is barátságosabbnak tűnnek.
40.
A gyerek, aki orvosi karrier helyett választotta a pizzát
Dani, 7 éves, háziorvosi ellenőrzésen volt.
– Dani, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
– kérdezte a doktornő.
– Nem orvos!
– És miért nem?
– Mert magának bele kell nézni emberek seggébe.
Én inkább pizzát eszek.
Az nem büdös.
A doktornő felnevetett:
– Jogos.
Az orvostudomány nevében köszönjük az őszinteséget.
Zárógondolat
A kórházi és rendelői látogatások olykor többek, mint orvosi procedúrák.
Ezek a történetek megmutatják:
az emberi élet nemcsak fájdalomról és gyógyulásról szól, hanem kínos pillanatokról, felszabadult nevetésekről, sőt, drámai fordulatokról is.
És legközelebb, ha a rendelőben valami furcsa történik… gondolj arra:
talán épp akkor íródik a saját fejezeted ebbe az abszurd, mégis nagyon is emberi regénybe.
Elolvasnál még pár viccet? Kattints ide további viccek megtekintéséhez!
