Önigazolás, elsüllyedt költség és megerősítési torzítás is előkerül, amikor a rossz döntésekhez való ragaszkodás okait nézed. A kérdések azt bontják ki, miért tart bent a remény, az ismeretlentől való félelem vagy a szégyen akkor is, amikor már látszanak az ellentmondó jelek. Szó esik a megszokásról, az érzelmi befektetésről és a hibák beismeréséről is, így a sor inkább hétköznapi döntési mintákat magyaráz, nem elméleti pszichológiai fogalomtárt kér számon.
Mi az egyik fő oka annak, hogy nem engedjük el a rossz döntéseket?
Nehéz beismerni, hogy tévedtünk, mert az sérti az önképünket.
Mi az „elsüllyedt költség” hatása?
Ami már „elment”, érzelmileg mégis visszatart minket.
Miért hisszük, hogy „majd megfordul”?
A remény gyakran erősebb, mint a tények.
Miért nehéz kilépni egy rossz helyzetből?
Az ismeretlen gyakran félelmetesebb, mint a rossz, de ismert állapot.
Mi az „önigazolás” szerepe?
Az agy magyarázatokat gyárt, hogy ne kelljen szembenézni a hibával.
Miért hagyjuk figyelmen kívül az ellentmondó jeleket?
Ez a megerősítési torzítás egyik formája.
Hirdetés
Miért hisszük, hogy „túl sokat fektettünk bele, hogy kiszálljunk”?
Az érzelmi befektetés sokszor erősebb, mint a racionális mérlegelés.
Miért védjük meg a rossz döntést mások előtt?
A társas megítélés erősen hat a viselkedésünkre.
Miért tartjuk fenn a rossz szokásokat?
A megszokás csökkenti a mentális erőfeszítést.
Mi az egyik legfontosabb tanulság?
A korrekció képessége a fejlődés alapja.
