Gyerekkorunk nyarai sokkal színesebbek voltak, mint azt most felnőtt fejjel gondolnánk. Míg a mai gyerekek a számítógép előtt töltik idejüket, nekünk nem volt más dolgunk, mint felfedezni a világot, és barátainkkal együtt meghódítani a Cukrászda teraszát. Emlékszel, milyen izgalmak vártak ránk, amikor kinyílt az ajtó, és megérkezett a meleg nyári széllel a vidám, édes illat?
A felnőtt világ kapuja
A hetvenes évek elején járunk, Budapesten, ahol a gyerekkorom úgy telt, hogy minden délután a játszótéren, a Grundon, és persze a nagymamámtól kapott fagyiszünetekkel teli életem jellemezte a mindennapjaimat. A barátokkal együtt bringáztunk, fára másztunk illetve persze a Cukrászda teraszán ültünk. Nem is kellett ennél több ahhoz, hogy a világ legboldogabb gyerekei legyünk.
A Cukrászda előtt négy fém asztal állt, napernyők alatt, és mi mindig a legjobb helyet foglaltuk el – az ablak mellett, ahonnan remekül láttuk a felnőtteket, akik fáradtan álltak a pultnál, hogy megvegyék a napi fagyijukat vagy süteményüket. Elégedetten pesze azon is nevettünk, amikor anyukák hercegnő-süteményért álltak sorban, miközben elmeséltük egymásnak, ki mit hozott ma az uzsonnára.
Fagyis örömök és felnőtt titkok
A mi felnőtt világunk titkai igazi felnőtt „ügyek” voltak: a felnőttek sóhajtozása a „jajj, mivel fizettem” után, vagy az a mítosz, hogy a Cukrászda nemcsak fagyit, de boldog felnőtté válást is kínál. Itt már mindenki által megölhető kis felnőtt vágyainkat elmondhattuk, és azon tanakodhattunk, hogy vajon miért nem fogják már el a szomszédék a kiskutyáját, akinek a későbbi bosszúságainkon kívül nem sok kapcsolatot jelentett a világunkkal.
Ah, azok a fagyik! A gyümölcsös jégkrémek, a diógolyók és az elmaradhatatlan csokoládés anyukák. Cukorból és tejszínből készült álmaink süteményei minden héten egy újabb adag felnőtt „kedvességet” csempésztek a nyárba. Kicsit később a felnőttek világában barangolva már tudtuk, hogy a nyár nem csak a napfényről és a jégkrémről szól, de a Cukrászda falai között a legértelmetlenebb, ám legfontosabb felnőtt titkokat is megoszthattuk egymással.
A hír az iskoláról, hogy a tanárok nem mindig tudnak mindent, nagyobb kaland volt, mint bármely nyári felfedezőút. Olyankor a padok alatt ültünk, míg a főszereplők csendben a felnőttkor felé haladtak. A kémcsövek illata és a nagyi talpas kávéja csak őszintén hozott boldogságot.
Újra és újra megélt pillanatok
Ma, felnőttként, sokszor érzem, hogy a jégkrémek és marcipán rózsák emléke ott várakozik a szívemben, és mikor belefakult a gyerekkorom, azért eszembe jutnak. Azok az egyszerű pillanatok, amikor csendben felnőtté válasznak hőseiként ültünk a fém asztalnál, és vártuk, hogy valaki rendeljen még egy adag kávét, vagy csak egyszerűen rágcsáljunk a maradék fánkból.
Tudom, hogy sosem fog visszatérni az a világ, ahol annyira egyszerű volt az élet, de jó tudni, hogy megéltük együtt. Képzeld el, milyen lenne, ha újra lenne olyan nyári nap, amikor a barátaiddal ülsz egy cukrászda teraszán, és a legérdemesebb felnőtt titkaidat meséled nekik.
Emlékszem, Miklós barátomnak egyszer azt mondtuk, hogy a Cukrászdában az a legjobb, hogy a felnőttek sosem fogják tudni, mi történik nálunk. Még a fák, a babák és a gyümölcsös jégkrémek közepette is elmondhattuk egymásnak a titkainkat.
Emlékszel még, mi minden történt veled a nyári napsütésben, a Cukrászda teraszán ülve?
