A gyermekszülők talán nem minden esetben találják viccesnek, amit a kisgyermekeik mondanak, de mi legalább jól szórakozhatunk ezeken a történeteken.
1. Lefekvés előtt arcápoló krémmel kentem be az arcom, amire a fiam megkérdezett:
– Miért kenned ezt a cuccot az arcodra?
Rávágtam: – Jobban fogok kinézni tőle.
Ezután kendőért nyúltam, hogy lemosam az arcomról a krém maradékát. Erre a fiam így szólt:
– Mi van anya? Már feladtad?
2. Ma a négyéves kisfiam büszkén bejelentette, hogy van egy barátnője. Amikor megkérdeztem, hogy ki az, azt válaszolta, hogy egy nála idősebb lány, aki szemüveges és az óvodájukhoz közel lakik. Amikor megkérdeztem a nevét, ő csak ennyit válaszolt: „Nem tudom, de ez seholle sem lényeges.”
3. Kifaggattam a kisfiamat: Anya, holnap jól fogom viselkedni.
Én: És ma?
A kisfiam: Mára már összejött a napom.
4. Nyelvtan órán a következő kérdést tettem fel egy diákomnak:
– Milyen időben vannak a következő igék: én fázom, te fázol, ő fázik?
Mire ő:
– Hideg időben.
5. A kilenc éves fiam zavart kavart az iskolában a múlt héten. Az osztályfőnöke telefonon hívott napközben, mert nagyszünetben a fiam elővette a táskájából a kenyérpirítóját és szendvics hozzávalókat, majd nekilátott ebédet készíteni magának és az osztálytársainak. Amikor az osztályfőnök számonkérte, hogy ez mégis mi, a válasza egyszerű volt: az iskolai ebéd inkomenszurális, ezért inkább ő készít ebédet mindenki számára. Az osztályfőnök mindezt nekem elmesélve azt is hozzáfűzte, hogy nem vicces, de én nem bírtam visszatartani a nevetést.
