Amikor a nyugdíjas János bácsi elmegy az orvoshoz, az orvos kérdezi tőle:
– János bácsi, mi a panasza?
Erre János bácsi:
– Doktor úr, az a baj, hogy estére mindig fáradt vagyok!
Az orvos megnyugtatja:
– Az teljesen normális, az öregedés természetes velejárója.
János bácsi elgondolkodik és azt mondja:
– De hát reggel is fáradt vagyok!
Az orvos már elgondolkodik, de aztán rávágja:
– Hát, az meg lehet, hogy csak lustaság!
János bácsi mérgében visszaszól:
– Lustaság?
Hát én reggel felkelek, megreggelizek, elmegyek a boltba, visszajövök, utána kimegyek a kertbe, kertészkedem egy kicsit, ebédelni is meg kell főzni, és akkor már úgy fáradt vagyok, hogy megyek is aludni!
Az orvos nem érti:
– Na de János bácsi, mit csinál ezután?
János bácsi válaszol:
– Hát utána jön a vacsora, utána meg megint aludni!
Az orvos mosolyog:
– Akkor nincs is gond, ez a nyugdíjas élet!
A tanár megkérdezi a diákokat, hogy ki tudja, mi az a metafora.
Péter jelentkezik:
– Az az, amikor a vízben úszik a hal!
Tanár:
– Nem, Péter, az nem metafora!
János is jelentkezik:
– Az, amikor a barackfa virágzik, ott a méhek táncolnak körülötte!
Tanár:
– János, ez sem metafora!
Máriához fordul a tanár:
– Te tudod, mi az a metafora?
Mária:
– Igen, tanár úr!
Az olyan, mint a hód, amikor átkel a folyón!
Tanár:
– Hát ez meg pláne nem az!
Kérdésére egy csöndes kisfiú válaszol:
– Tanár úr, a metafora az, amikor otthon ülünk, és anyám azt mondja, vigyem el a szemetet!
Ez egy költői képet ad arról, hogy a szemét nem az én dolgom!
Tanár:
– Na végre, valaki tudja!
Két öreg néni beszélget a padban a parkban.
Az egyik néni mondja:
– Képzeld, tegnap láttam a Pistát, akit 30 éve nem láttam!
Erre a másik:
– Képzeld, én meg tegnap láttam a Jánost, akit 50 éve nem láttam!
Az első néni csodálkozva néz:
– Az aztán szép hosszú idő!
A másik azt mondja:
– Igen, de csak megérkezett, már meg is haladtam!
Az öreg bácsi sétál az utcán, amikor megpillantja a fiatal lányt, aki éppen a telefonjára néz.
Megkérdi tőle:
– Kis leány, tudnál segíteni nekem?
A lány felnéz:
– Persze, miben segíthetek?
– Tudnál mondani egy jó viccet?
A lány nevet:
– Hát nem tudom, nem vagyok komikus.
Az öreg bácsi azt feleli:
– Dehogy nem, gyűjtöttem egy csomót, szívesen mesélek!
– Igen, de az nem vicc, ha az unokád mesél!
A bácsi elmosolyogja magát:
– Oké, de csak ha te is mesélhetsz!
A nyugdíjas klubban minden szerdán összegyűlnek a nénik meg bácsik.
Az egyik néni, Irénke, elmeséli:
– Tudjátok, tegnap elmentem a cukrászdába, és a pultnál találkoztam a Lajos bácsival!
Mindenki figyel, Irénkét nem hagyják megszakítani.
– Lajos bácsi elkezdett mesélni arról, hogy a felesége milyen jó tortát sütött, és azóta egy éve fagyizik!
A többiek összenéznek:
– Ez csoda!
Irénke folytatja:
– Azt mondtam neki, hogy az én férjem is sütött tortát, és emlékszem, hogy például sikerült!
Mindenki végignézi Irénkét:
– Sikerült?!
Irénke elmosolyogja magát:
– Persze, hogy sikerült – azt mondta, nem süt!
Az öreg bácsi a boltban vásárol, és megkérdi az eladótól:
– Kérem, lehetne venni egy darab szalámit?
Lány elmosolyodik, és mondja:
– De uram, az 200 forint.
Bácsi fanyalogva néz:
– 200 forint?!
– Hát persze – mondja a lány.
Bácsi:
– Akkor inkább kérnék valami kevesebbet!
– Hát akkor egy kiflit adhatok 30 forintért.
Bácsi csodálkozik:
– 30 forint?
A kifli nem szalámi!
Erre a lány mosolyogva felelt:
– Igen, de az 30 forint!
A nyugdíjas nénit a szomszédja kérdezi:
– Miért van kint a szárítókötél, Juliska néni?
Juliska néni boldogan válaszol:
– Azt mondták, frissen mosott ruha illatozik!
A szomszéd:
– Szóval, jól szellőzik is!
Juliska:
– Igen, csak most az volt a gond, hogy nem tudom, merre lett az a friss levegő!
A nyugdíjasok szoktak összejárni, és már második hónapja beszélnek a régi jó időkről.
Egyszer Jani bácsi azt mondja:
– Emlékszitek, fiúk, régen elmentünk a tengerhez, és valóban úgy felénekeltem az aligátorról, hogy az egész tengerpart megmozdult!
A többiek hangosan nevetnek:
– Igen, Jani bácsi, a sógorod meg ráugrott a vízbe!
Erre Jani bácsi csak annyit mond:
– Igen, de azóta már csak uszoda van, tenger nem!
A nagypapa mesél a kisunokájának.
– Tudod kisfiam, amikor fiatal voltam, nem volt ennyi okostelefon, meg internet.
A kisfiú érdeklődve kérdezi:
– De mivel játszottatok?
Nagypapa halkan válaszol:
– Annak idején a hangyákat figyeltük, és közben zenét hallgattunk a szomszédtól.
Kisunoka megdöbben:
– De hát az unalmas is volt, nem?
Nagypapa elmosolyodik:
– Igazad van, az unalmas volt, de legalább a zene jó volt!
