Áron bácsi felutazik Pestre Erdélyből, hogy nyelvet tanuljon.
Be is tér egy jónevű iskolába, ahol szóba elegyedik a titkárnővel:
– Hát aztán milyen nyelvet szeretne megtanulni, áron bácsi?
– kérdezi a titkárnő.
– Hát a hébert.
– és miért?
– Tudja, én már majdnem nyolcvan vagyok, érzem, vár a halál.
Gondoltam, megtanulok héberül, mert ha a mennybe jutok, majd az anyanyelvén beszélhetek az Istennel.
A titkárnő néz egyet, majd igy folytatja:
– Természetesen nálunk megtanulhat héberül, áron bácsi, de arra nem gondolt, hogy mi lesz, ha esetleg a pokolba kerül?
– áhh!
Románul már úgyis tudok…
