Józsi bácsi mesél a barátainak.
Egyszer csak előáll a nagy ötletével:
– Hát, fiúk, én építek egy elkerülő utat a város mellett!
Majdnem sötétedésig gürcöl, aztán elmondja, hogy mindig is álmodott arról, hogy megszabadítja a várost a forgalomtól.
A barátai csodálkozva néznek rá, de végül is segítenek neki.
Felverik a földet, kiásnak egy árkot, de mivel senki sincs biztos a dolgában, csak téblábolnak.
Hamarosan megjelenik Tóni, a szomszéd, és megkérdezi:
– Hát ti mit csináltok?
– Elkerülő utat építünk a város mellé!
– válaszolja Józsi bácsi.
Tóni egy kicsit kuncog, aztán így szól:
– És ha az elkerülő út nyíltabb lesz, mint az eddigi?
– Akkor megjött a város, és mindannyian benne maradtunk a forgalomban!
– mondta a Józsi bácsi, és mindannyian hahotáztak.
Az öreg horgász és a hal
Az öreg horgász ül a vízparton, és szinte már csak a fűt bámulja.
Egyszer csak egy hatalmas hal ugrik ki a vízből, és megszólítja:
– Hé, öreg!
Miért nem fogsz már meg engem?
– Mert veled nem tudnék mit kezdeni, kisfiam!
– válaszolja az öreg.
A hal érthetetlenkedve néz:
– Hát miért?
Én csak egy hal vagyok!
– Azért, mert az én feleségem kitalálta, hogy a horgászathoz nem rózsaszín, hanem kék halakat kell fogni!
– mesélte az öreg horgász, és a hal mosolyogva úszott el.
A tanár és a diák
A tanár kérdezi a diákot:
– Fiam, ha márciusban havazik, hány centi hó hullik?
A diák elgondolkodik, majd válaszol:
– Hát, tanár úr, a matematikai törvények szerint egy centi!
– De miért gondolod ezt?
– kérdezi a tanár.
A diák lelkesen válaszol:
– Mert márciusban is a nap néz ránk, és vigyáz arra, hogy a hó ne nőjön!
Az egész osztály nevette, a tanár elképedt, de elismerte a logikát.
A kávézóban
Egy ember ül a kávézóban, és rendeli a kávéját.
A pincér kihozza a kávét, de még mindig forró.
Az ember panaszkodik:
– Miért forró ez a kávé?
– Mert frissen főztük!
– mondja a pincér.
Az ember ránéz, és így válaszol:
– De a friss kávét nem szabadott volna olyan forrón hozni, mert megégeti a nyelvemet!
– Ekkor a pincér megkérdezi:
– Hát milyen hőmérsékleten szeretné?
– Azt nem tudom, de a szomszédban mártogatják a kávét a kanálba!
A rendőr és a tolvaj
A rendőr egy napon utolér egy tolvajt, akit éppen el akart kapni.
– Hol a lopott áru?
– kérdezi a rendőr.
– Itt van, kérem!
– válaszolja a tolvaj, miközben elővesz egy kerek, piros dolgot.
– Ez mi?
– kérdezi a rendőr.
– Hát én azt hittem, hogy ön a hólabda versenyt fogja indítani, és a legnagyobb dolgot akarja megnézni – a remek hólabdát!
– mondta a tolvaj, mire a rendőr csak legyintett, de végülis elkérte tőle a hólabdát.
A nagymama naplója
A nagymama írja a naplóját, és arra gondol, hogy minden nap valami érdekes dolgot szeretne.
Egyik nap így ír:
– Ma megint elmentem a boltba, de a szomszéd gyerekek mindig megvernek.
Az unokám azt mondta, hogy üssed meg vissza őket, de én nem tudom, hogyan kell.
A második bejegyzésben így folytatja:
– Ma már nem mentem ki, mert a kutyánk elragadta a napi betevőt!
De amikor mégis odakint voltam, a zöld zöldborsókat tudtam elrakni.
Az orvos és a betege
Az orvos kérdezi a betegét a rendelőben:
– Hát, miért jöttél?
– Drágám, annyira fáj a fejem, hogy már nem tudok aludni!
– válaszolja a beteg.
Az orvos bólogat, de érzi, hogy az igazi probléma nem a fejfájás.
– De mi van a házasságoddal?
– kérdezi komolyan.
– A feleségem igyekszik állandóan szórakoztatni!
– válaszolja a beteg.
Erre az orvos így válaszol:
– Akkor inkább kérj tőle fájdalomcsillapítót a szórakozáshoz!
A két barát
Két barát elhatározza, hogy elmennek a horgásztóra.
Tele pakolják az autót a horgászfelszereléssel, és útnak indulnak.
Mikor odaérnek, az egyikük nekiáll horgászni, a másik pedig fekszik a fűben.
Két óra után így szól:
– Hogy vagy?
– Hát, eddig semmit nem fogtam!
– válaszolja a másik barát.
– Miért nem követted el a mexikói trükköt?
– A fűben nem akartam megmozdulni, mert a nap eléggé sütött!
– Nincs igazi kocsma, ahol már feltűnne, hogy hazafelé megyünk!
A titkos író
Egy író rájön, hogy senki sem ismeri a nevét még az újságokban sem.
Elhatározza, hogy beiratkozik egy írói iskolába.
Ott az első órán arra kérik, hogy mutasson be egy saját írását.
Ő félénken előveszi a füzetet, és elkezdi olvasni.
A tanár csodálkozik, és azt mondja:
– Ezt a stílust rég nem láttam!
– Hát, próbálkozom – válaszolja az író.
– Csak mondd meg, hogy mi a titkod!
– Évek óta írok, de sosem adom meg a nevemet, így titkos író maradok!
