Julist elszerződtették cselédnek a szomszéd faluba, az országos hírű mintagazdához, aki állítólag takarékos természetének köszönhette a gyarapodását.
A lány pár hónapi munka után egyszer csak otthagy csapot-papot és hazaszökik az apjához.
– Hát beléd meg mi ütött, Julis?
– kérdi az apja.
– Még nem telt le az esztendő!
– Tudom, édesapám, de idehallgasson:
márciusban kimúlt a gazda tehene.
Egész márciusban marhahúst ettünk.
Áprilisban megdöglött az anyakoca, négy hétig nem volt más, csak disznóhús.
Azután májusban a kanca lehelte ki a páráját, úgyhogy májusban végig lóhúst ettünk.
– Julis, Julis, hát ez még nem olyan szörnyű!
– Igen, de most meg a gazda anyja van a halálán…
