Menedzser oktatáson:
– A mai előadáson három szabályt szeretnék �-nöknek megtanítani – kezdi az oktató.
– Az első:
ha időben megosztja partnereivel a hitel-, és kockázatvállalási tényezőkre vonatkozó információkat, elkerülheti a cég romlását.
A következő példával szeretném ezt szemléltetni:
Csöngetnek, a feleség fürdőlepedőben nyit ajtót.
A szomszéd áll ott, és csak bámul.
Majd megszólal:
– Asszonyom, itt egy tízezres, magának adom, ha leengedi a törülközőt.
A nő rövid habozás után leereszti a fürdőlepedőt, és ott áll egy percig meztelenül a szomszéd előtt.
Megkapja a pénzt, becsukja az ajtót.
– Ki volt az?
– kérdi a férj.
– A szomszéd.
– Megadta a tízezrest, amit kölcsönadtam neki?
– A második szabály:
munkája során mindig szerezzen be minden elérhető információt, mert különben soha vissza nem térő lehetőségeket szalaszthat el.
A példa:
Megy a pap autóval, felvesz egy stoppos apácát.
Az apáca beül, keresztbe rakja a lábát, kivillan a combja.
A pap nem állja meg, megfogja az apáca combját, aki a szemébe néz és azt kérdezi:
– Atyám, emlékszik a 129.
zsoltárra?
– Bocsánatát nővér, legyőzött a test gyarlósága.
Erre az apáca nagyon furcsán néz a papra.
Odaérnek a kolostorhoz, a pap szakad, előveszi a Bibliát, megkeresi a 129.
zsoltárt és ezt olvassa:
“Ne állj meg utadon, törekedj minél feljebb jutni, és tied lesz a mennyeknek országa.”
A harmadik:
ha jót akar, csak azután nyissa ki a száját, hogy a főnök a sajátját már becsukta.
A hozzáillő példa a vállalati életből van:
A cég egy ügynöke, hivatalnoka és a személyzeti igazgató ebédszünetre mennek.
Útban a vendéglő felé egy ütött-kopott rézlámpást találnak egy szemeteskuka mellett.
Megdörzsölik, kijön a szellem.
– Teljesítem három kívánságotokat, mindenki egyet kívánhat.
– Én a Bahamákon akarok lenni, egy soha véget nem érőszabadságon!
– mondja gyorsan az ügynök, és eltűnik.
– Én örökkön-örökké finom koktélt akarok szürcsölni Tahiti egyik strandján, oldalamon álmaim asszonyával!
– szól a hivatalnok, ő is hipp-hopp, eltűnik.
– Most te következel – mondja a szellem a személyzeti igazgatónak.
– Mit kívánsz?
– Azt, hogy ezek ketten az ebédszünet végén ott legyenek az irodájukban!
