Móricz Zsigmond öreg bábozó bácsikája éppen a falu főterén ült a padon, mikor egy fiatal ember odament hozzá, és megkérdezte:
– Bácsi, miért ül itt egyedül?
– Mert tudok bábokat mozgatni – válaszolta az öreg.
– Hogyhogy bábokat?
– Hát úgy, hogy van egy fiam, és őt is mozgatni kell.
A fiatalember elmosolyodott, de aztán tovább kérdezett:
– És mit tud a fia?
Az öreg bácsi megint elmosolyodott.
– Hát az tud felnőni, és ebből már nagy ember lesz!
A fiatalember nevetett, és mondta:
– Hát, akkor egy kis üzenetet adok az apának – majd utána aláírta:
“Fia!
Ne késlekedj felnőni!
Az apádnak vége a meséknek!
”
Az öreg bácsi megint csak nevetett, és azt mondta:
– Mondtam én, hogy én a bábokat tudom mozgatni, a fiam meg átadja a stafétát!
Bácsi, miért sétálsz olyan lassan?
Pistike megkérdezi a bácsitól, aki az utcán sétálgat:
– Bácsi, miért sétálsz olyan lassan?
– Mert nem sietek, fiam.
A lassú sétálásnak megvan a maga szépsége.
Pistike elgondolkodik, majd azt mondja:
– Mert a nagymamám mindig azt mondja, hogy az élet is ilyen!
A bácsi mosolyog:
– Így van, gyerekem.
Az élet egy hosszú séta, nem sprint!
– De bácsi, ha így van, akkor minek sétálunk?
– Hát, az élet rengeteg élményt rejt, és ha sietsz, lemaradsz róluk – mondta a bácsi.
Pistike elgondolkodott és megjegyezte:
– Akkor inkább üljünk le egy darabig!
Doktor úr, nekem elment az eszem!
Bemegy az öreg bácsi a rendelőbe, és mondja a doktornak:
– Doktor úr, nekem elment az eszem!
A doktor erre azt mondja, hogy:
– Hát ez nem lehet olyan nagy baj, hiszen itt vagy, nem?
Az öreg bácsi zavarban van, és mondja:
– Igen, de még soha nem jött vissza!
A doktor jót nevet, és azt mondja:
– Akkor nézzük meg, mit tudunk tenni!
Az öreg bácsi pedig hozzátette:
– Ha elment, jó lenne, ha visszajönne egy kicsit, legalább annyira, hogy megmondja, hol hagyta!
Miért nem ülhetsz le a padra?
Két fiatal bácsi beszélget a padon, és az egyik felveti:
– Figyelj, miért nem ülhetsz le a padra?
A másik visszanéz rá:
– Hát mert ott a többi bácsi is ül, nekem meg most nincs kedvem beszélgetni.
Erre az első bácsi:
– De hát éppen azért ülsz a padon, hogy találkozz a többiekkel!
A másik bácsi csak annyit válaszolt:
– Igen, de most szeretném, ha otthon ülnék, és nézném a tévét!
Az első bácsi csak nevetett, és mondta:
– Hát, ha így van, akkor üljünk le egyet a padra, és talán jönnek a régi szép idők!
Mi a titkod, bácsi?
A gyerekek megkérdezik a bácsitól:
– Mi a titkod, bácsi, hogy ilyen egészséges vagy?
Az öreg mosolyogva feleli:
– Sosem reklamáltam, mert sose volt panaszom!
A gyerekek összenéznek:
– De doktor nénink azt mondta, hogy az egészséges életmód a titok!
Az öreg bácsi rávágtam:
– Ja, de az nem az én titkom!
Az a ti dolgotok, hogy ne ellent mondjatok a szüleiteknek!
Mire a gyerekek:
– Akkor mi is elmondhatjuk a titkodat!
A bácsi nevetett:
– Persze, csak előbb mondjátok el, holnap mi is találkozunk!
�-regem, ha hallod miattam!
Az öreg bácsi egyedül sétál a városban, amikor az út közepén észrevesz egy fiatalt, aki éppen újságot árul.
Megkérdezi tőle:
– Fiatalember, hány újságot tudsz eladni ma?
A fiatal válaszol:
– Hát, még csak kettőt, de holnapra a harmadikat is megpróbálom!
Az öreg bácsi elmosolyodik:
– Nos, öregem, ha hallod miattam, nagy a jövőd!
A fiatal megkérdi:
– Miért mondod ezt, bácsi?
– Mert ha még egyszer megteszed, elég ügyes vagy!
A fiatal előrehajol:
– Hát, akkor várom a következő megrendelést!
A bácsi megnyugtatta:
– Csak annyit mondj, hogy türelem, fiam, mindenki nyer!
Bárcsak fiatalabb lennék!
A kocsmáros bácsi ül a pult mögött, és nézi a vendégeit.
Arra jön egy régi barátja, aki elkezd vele beszélgetni.
– Miért ülsz itt, te öreg?
Bíztál abban, hogy ezúttal fiatalabb leszel?
A kocsmáros kuncogva válaszol:
– Hát, igazából már nem vágyom a fiatalságra, csak az lenne jó, ha lehetne!
A barát kicsit meglepődik:
– De hát miért nem?
– Mert ezek már az unokáimnak szólnak, és nekik meg van a saját történelmük!
A barát hümmögött:
– Szóval az élet csak volt, de vont le a fiatalok nagy verseiből!
A bácsi mosolygott:
– Igen, de jobb, ha nekik szól, mint ha nekem már nem!
�-reg szívem, jól vagyok!
A bácsi a pékség előtt áll, amikor egy kisgyerek megkérdezi tőle:
– Bácsi, miért jössz mindig ide?
Az öreg ránéz:
– Hát fiam, az életem halvány emlékein kapom el az elképzeléseimet!
A kisgyerek megint kérdez:
– De bácsi, mivel foglalkozol?
Az öreg nevet:
– Hát, az már nem a te dolgod!
De öreg szívem, jól vagyok, szép az élet!
A kisgyerek csodálkozva válaszol:
– Akkor öreg szívvel nekem már csak kicsit vágyom az én szívverésemre!
Bácsi, igazad van!
A város főterén ül egy öreg bácsi, és egy fiatal leányka megkérdezi:
– Bácsi, igazad van, de miért mondod, hogy túl öreg vagy?
Az öreg már nevet:
– Mert tudom, hogy az idő megállhat.
Az emberek mindig az időt kémlelik!
A lány így mondja:
– De bácsi, az idő a legnagyobb vénkujon!
A bácsi rászólt:
– De drága kislány, nem az idő az oka, hanem az öreg kor!
A lány csodálkozva:
– Ha ez így van, akkor ők is velem együtt öregebbek!
