Pistabá elmegy orvoshoz, mert nagyon fáj a hasa.
Az orvos megvizsgálja, és azt mondja:
– Pistabá, szerencsére nem találtam semmi komolyat, de javaslom, hogy kicsit változtasson az étrendjén!
Pistabá rákérdez:
– Mégis mit kellene ennem?
Az orvos így felel:
– Például sok zöldséget, gyümölcsöt, halat!
Pistabá csodálkozva néz:
– Halat?
Azt nem szeretem.
– Akkor ajánlok valamit, ami elég egészséges – mondja az orvos.
– Igyon sok vizet!
Pistabá a fejét ingatja:
– Vizet?
Hát azt nem szeretem, az íze olyan lapos!
Az orvos erre csendben elgondolkodik, majd mondja:
– Akkor talán próbálja meg, hogy amit eddig evett, azt mégis megfőzi!
Pistabá és a posta
Pistabá bement a postára, és a pult mögött álló pénztárostól kérdezi:
– Mondja, ezeknél a leveleknél, ha én egyet feladok, azonnal odaér?
A pénztáros elmosolyodik, és mondja:
– Miért, Pistabá, holnapra kell?
Pistabá bólint:
– Igen, nagyon sürgős!
A pénztáros megrázza a fejét:
– Hát, az attól függ, hogy hova küldi.
Ha a szomszédba, talán elérjük.
– De, ha jövő héten megyek nyaralni?
– kérdezi Pistabá.
– Akkor ne adja fel, itthon még megérkezik!
– javasolja a pénztáros.
Cica és a kutya
A faluban élt egy cica, meg egy kutya, akik mindig összevesztek.
Egy nap a cica felvetette:
– Hát miért nem vagyunk barátok?
A kutya így válaszolt:
– Azért, mert te mindig úgy viselkedsz, mint egy kis úrnő!
Cica megint próbálkozott:
– Pedig én csak játszani szeretnék!
Erre a kutya rámutatott:
– Na, ha annyira szeretnél játszani, akkor miért nem hozol jó kis labdákat?
Cica feleselt:
– Mert labda helyett inkább harapni szeretek!
A kutya rávágott:
– Na, ugye, hogy nem lehet barátkozni?
Az okos róka
Az erdőben egy róka, egy nyúl és egy fácán találkoztak.
A róka mondja:
– Ti, meg kell hogy mondjam, én rendkívül okos vagyok.
A nyúl felnevet:
– Jól van, jól van, de én gyorsabb vagyok nálad!
A róka mosolyogva válaszol:
– De ha akarnálak, mégis megragadhatnék, mert én vagyok az okos!
A fácán ezt hallva úgy dönt, próbára teszi őket:
– Na jó, versenyezzünk!
Róka és nyúl versenyeznek, persze a nyúl nyer.
Róka keserűen fontolgatja:
– De te csak gyors vagy, még mindig én vagyok az okos!
Nyúl elégedetten fújja a levegőt és mondja:
– De az okos dolgokat nem mindig a gyorsaság nyeri!
A nagymama és a számítógép
Egyszer a nagymama elhatározta, hogy megtanul számítógépezni.
A tanfolyamon az oktató megkérdezte:
– Kérem, mondja el, mit is tud?
A nagymama büszkén felel:
– Hát, tudom nézni a tévét, főzni és varrni!
Az oktató elmosolyodik:
– Nagyon jó, most próbálja meg az egeret használni!
A nagymama először nehezen boldogul, majd így szól:
– De hát, minek szerezzek egy állatot?
Az oktató megdöbben:
– Nem állat ez, hanem eszköz!
A nagymama csak nézett:
– Akkor minek hívják?
Itt mindenki csak kattog, mint a kutyák!
A medve és a méz
Egy medve mindig mézet akart enni, de úgy látta, hogy nem éri el a fára akasztott üveget.
Egyszer elhatározta:
– Ma megpróbálom megmászni a fát!
Felmászott, de a méz isteni illatát nem tudta megállni, elkezdett falatozni.
Majd kérdezte magától:
– Miért jönnek mindig a méhek, ha én itt vagyok?
Dühödten elmesélte a többieknek:
– Nem igazságos, hogy csak én kapom a fát, a méhek meg szenvednek!
A barátai ránéztek és mondták:
– Hát, mert nem mindenki tudja olyan jól eluhatni a mézért!
Józsi és a régi kocsi
Józsi, a falu legnagyobb szívtiprója, egyszer úgy döntött, hogy venne magának egy új kocsit.
El is ment a kereskedésbe, és kinézett egy gyönyörű autót.
Az eladó megkérdezte:
– Esetleg el tudna nekem mondani, miért tetszik önnek ez az autó?
Józsi mosolyogva válaszolt:
– Mert jól néz ki, és sokan csodálják!
Az eladó felnevetett:
– De kedves Józsi, ha vásárolni szeretne, akkor tán inkább a motorját kéne beindítania, és nem csak a szívtipró imázsát!
Józsi dühösen válaszolt:
– Az ég szerelmére, nem a motoromra, hanem a lányokra figyelek!
A tanár és a diák
Az iskolában a tanár megkérdezte a diákokat:
– Ki tudja, mi az a fényév?
A diákok csak meredtek.
A tanár folytatta:
– Ha a Föld és a Nap között elmondott távolságot tudnátok, talán tudnátok, mi az a fényév.
László a hátsó padban felemeli a kezét:
– Tanár úr, szerintem az egy év, amíg az ember elhúzódik a fénye vonzásából!
A tanár felnevetett:
– Hát nem egészen, de nagyon jó ötlet!
A tanítónéni és a kisfiú
Egy kisfiú az iskolában megkérdezte a tanítónénit:
– Tanítónéni, miért nem lehet a víznek íze?
Tanítónéni felhúzta a szemöldökét:
– Hát, édes fiam, nem minden víz ízlik!
Kisfiú tűnődve mondja:
– De anyukám még azt is ízesíti!
Tanítónéni nevetett:
– Akkor anyukám annyira bölcs, hogy nem is tudja, hogy a víz is emlékszik!
