Sherlock Holmes szülőatyja, Sir Arthur Conan Doyle egyszer Franciaországban töltötte nyári szabadságát.
Amikor hazafelé utazott, Párizsban beszállt egy bérkocsiba.
– Hová vihetem, Mr.
Doyle?
– kérdezte a kocsis.
– Találkoztunk már valamikor, hogy tudja a nevem?
– kérdezte a meghökkent író.
– Nem, uram még sosem.
Viszont olvastam az újságban, hogy Marseillesben töltötte a szabadságát, és hát ez az a hely, ahol a Marseillesből érkezők szoktak kocsit fogni.
A napbarnított bőre azt sugallta, hogy éppen vakációról tér haza.
A ruhája alapján egyből látni �-nön, hogy angol és nem francia.
Ezeket a részinformációkat összerakva végül arra a következtetésre jutottam, hogy �-n csakis Sir Arthur Conan Doyle lehet.
– Ez fantasztikus.
�-n olyan vaslogikával rendelkezik, mint az általam kitalált Sherlock Holmes!
– lelkendezett az író.
– Ugyan, ez azért túlzás – szerénykedett a taxis.
– Az is sokat segített, hogy az egyik bőröndjén ott volt a neve.
