Történet az emberi önzetlenségről
A pesti Belvárosban, a Kossuth Lajos utcában egy kukát állítottak be az úttest középső sávjába, s aztán rejtett kamerákkal figyelték, hogyan viselkednek az autósok.
És hát úgy viselkedtek, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Pillanatokon belül hosszú autósor torlódott fel, egyenként kerülgették a kukát az autók, villogtatva, préselődve jobbra és balra, de senki se szánta rá magát arra, hogy amikor a kukához ér, kiugorjon az autóból, s félrehúzza az akadályt az útból.
Előtte végre megnyílt az út, hogyisne száguldott volna tovább.
Negyven-ötven autós kerülte ki nagy üggyel-bajjal az akadályt, míg végre akadt valaki, aki vállalta, hogy kikászálódjék a vezetőüléséből, elszalasszon egy zöld lámpát, csak azért, hogy valami olyasmit csináljon, amiből neki semmi, csak az utána jövőknek, a többieknek van hasznuk.
Ez a hetvenes években történt.
A kilencvenes években megismételték a kísérletet, aminek az lett az eredménye, hogy 5 percen belül ellopták a kukát.
Megállt egy arra menő platós kisteherautó, kiszállt két ember, feldobták a kukát a platóra és elhajtottak.
