Történt egyszer egy egyetemen, hogy az emberi nyál összetételét vizsgálták az ifjú orvostanhallgatók.
A dolog úgy történt, hogy a mikroszkóp lencséje alá helyezett tárgylemezen helyet foglaló minta képét szép nagy formátumban kivetítették az első falra és a professzor az illusztráció segítségével magyarázott hosszasan.
Egy idő után azonban – az anyag illékony volta miatt – újabb mintára volt szükség.
A professzor megkérte az egyik csinos medikát, hogy legyen segítségére a hiányzó minta pótlásában.
A hölgy a felkérésnek maradéktalanul eleget tett, majd a mikroszkóp alá helyezték ismét a tárgylemezt.
Na ezt a pillanatot a leányzó egy életre megjegyezte…
Ugyanis a kép közepén feltűnt egy jól felnagyított, vergődő, egysejtű ostoros…
A leányzó tűzvörösen, rohant ki az óráról, a professzor csak nézett utána egy kicsit, majd csak ennyit fűzött a dologhoz:
– Hát igen.
Ideális körülmények között hetekig is elélnek…
