A gyerekek kiszámíthatatlan, rendszerint ártatlan kijelentései néha olyan érzések kiváltására képesek a szülőkben, amitől a hideg is könnyen végig fut a hátukon. Ezt a furcsa jelenséget gyakran azzal magyarázzák, hogy a gyermek számára a kijelentés teljesen természetesnek tűnik.

1. Amikor a 3 éves kislányommal meg látogattuk a dédnagymama aki az ország másik felében él, a kislányom örömmel mutatott rá az egyik régi családi fotóra: „Oh, ezt a hölgyet látom a szobámban. Nagyon kedves!” Soha korábban nem látta a dédnagymama képét.

2. A 4 éves kisfiam egyszer rátette a kezét a hasamra és közölte: „Mama, van egy kis baba a hasadban.” Amikor azt mondtam neki, hogy ez nem lehetséges, vállat vont. Ettől aztán rám tört a gyanú, lecsekkoltam, és kiderült, hogy valóban várandós vagyok.

3. Amikor a másfél éves fiamnak mesét olvastam, egyszer csak elkezdett integetni a kiságya felé: „Szia!” Közben az ágya felett lógó játék mozogni és zenélni kezdett.

4. A nagyapám régen gyakran fütyörészett egy általa talált kis dallamot. A kislányom, aki sosem ismerte őt, egyszer elkezdte dúdolni ugyanazt a dallamot, pedig sosem hallhatta korábban.

5. Egy éjszaka arra ébredtem, hogy a 3 éves fiam ott áll az ágyamnál, suttogva: „Amikor még nagyapának hívtak, volt egy modellvasútam.”

6. A 3 éves kislányom egyedül ült a fürdőkádban, és hirtelen azt mondta feléje mutatva: ” Mama, mondd meg neki, hogy menjen el innen!” Eztán hangosan sírni kezdett.

7. A kisfiamnak volt egy képzeletbeli barátja, aki mindig azt mondta neki, hogy Vitóriában fognak élni. Soha nem terveztük a költözést, de néhány évvel később a férjem munkát kapott Vitóriában, tehát odaköltöztünk.

8. Az 5 éves unokám egyszer azt kérdezte tőlem, mikor nálam járt: „Ki ez az ember, aki a folyosón néz minket?” Én meg néztem, és senkit sem láttam, hiszen én egyedül élek... legalábbis elvileg...

9. Miután beköltöztünk az új házunkba, a kislányom mutatott a konyhaszekrény tetejére egyik reggel: „Anya, miért ül az a férfi a szekrény tetején, és miért nem egy széken ül?”

10. A kisfiammal erdei sétán voltunk a város szélén. Teljesen magányosak voltunk, a csend már-már hátborzongató volt, amikor a kisfiam halkan ezt mondta: „Az erdő áldozatot követel.”

11. A kislányom, aki kb. 5 éves lehetett, egyszer csak megölelt és ezt mondta: „Te vagy a legjobb anyukám valaha.” Amikor én megjegyeztem neki, hogy „Köszönöm, de valójában én vagyok az egyetlen anyukád”, ő azt felelte: „Nem, te vagy a harmadik anyukám, de téged szeretlek a legjobban.”