A sivatag közepére osztják be az idegenlégió századosát. Nem várt meglepetésben lesz része.

Megérkezését követően egyértelműen feltűnik számára, hogy a támaszponton egy tevét toltak kiemelt státuszba: az állatot a szobában helyezték el, mindenkinek gondja van rá, eteti, itatja. Furcsaságát jelezve, kérdést intéz az őrmesterhez:

– Az ön emberei miért tartják ilyen nagyra ezt a tevét?

A válasz meglepetést okoz számára:

– Nos, sok férfi egy helyen, hosszú időn át, női társaság nélkül. Egyértelművé válik, hogy szükségletek jelentkeznek. Ilyenkor a teve kerül előtérbe.

Az őrmester magyarázata először elbocsátható furcsaságnak tűnik a százados számára:

– Eleinte szokatlan, őrmester, azonban ha nem befolyásolja negatívan a légkört, nincs oka súlyosan foglalkoznom vele.

Halfél évet tölt eseménydús napokkal a százados, azonban idővel ő is érzi a hiányérzetet. Így szól az őrmesternek:

– Őrmester, vezesse a tevét a szobámba!

Egy nap elteltével mondatot intéz az őrmesterhez:

– Ugyanígy használom a tevét, mint az ön emberei!

Amelyre az őrmester felel:

– Vagyis a százados úr is bebaktatta magát a városba a hölgyekhez?