Szemlélve nagyszüleink régmúlt időkben készült, filmes varázslatot nélkülöző fényképeit, hihetetlen érzés kerít hatalmába: mintha az idő egy pillanatára megfagyott volna, őket pedig a vászon sztárjai helyett a valóságba vetítette volna. Mindezek a fényképek nemcsak korukat idézik meg, hanem egy elfeledett elegancia és természetes karizma világát is felvillantják előttünk.

„A dédnagymamám 1900-ban diplomázott fizikából".

"Egy kora nyári napon, 1939-ben ragyogott így a nagymamám éppen 16 évesen."

„Nagyszüleim Olaszországban, 1954-ben, mintha csak egy filmkockáról léptek volna elő".

„A nagypapám a 20. század közepén - egy férfi, akinek arcát csak egy fényképről ismerhetem."

"A nagymamám 16 éves korában - csak úgy ragyogott a fiatalság és szépség hajnalán."

„A nagyszüleim egy hajón az 1950-es években – az élet öröme és eleganciája sugárzik róluk."

„A nagymamám ma lett 100 éves! - A korig megállt az idő, és ő még mindig csillog mint annak idején."

„Nagyszüleim a nászútjukon, 1962-ben - olyanok, akár a boldogság képei."