Az afgán sivatagban egy menekült tálib kétségbeesetten próbál vizet találni, de sikertelenül. Aztán meglát valami mozgó alakot a messzeségben. Remélve, hogy ott vizet talál, sietve arra veszi az irányt, de csak egy zsidó embert talál, aki egy kis pulton nyakkendőket árul.

A tálib megkérdi:

– Van vized, zsidó? – Nincs vizem, viszont van olcsó nyakkendőm? Csak 6 $ darabja. – Idióta! Semmi szükségem méregdrága nyakkendőre, vízre van szükségem! – Oké! Nem probléma, hogy nem veszel tőlem nyakkendőt. Megmutatom, hogy nagylelkűbb vagyok annál, hogy a lelkemre vegyem.

Figyelj! Ha folytatod az utat dél felé, akkor mintegy 3 mérföld után, azon a dombon túl a sivatagban találsz egy gyönyörű, előkelő éttermet. Jéghideg ásványvizük van. Shalom.

A tálib szentségelve, de minden erejét összeszedve nekivág az útnak. Már esteledik, amire félholtan, vánszorogva újra megjelenik a zsidó árusnál. – Nos, mit segíthetek? – kérdi.

– A rohadt bátyád nem enged be nyakkendő nélkül!