Az anyós érzelmekkel teli hangonfelhívja a volt vejét:

– Szia drága vejem! Már egy ideje nemvolt közöttünk kontakt, de azon gondolkoztamegy csomót, mennyire bánom, hogyszétmentetek a kislányommal…

A veje nem is érti, mi történik,csak hallgat, így az anyós nyugodtanhadar tovább:

– Igazad volt, hogy leléptél.Most döbbentem rá, hogy ténylegrosszul bánt veled a lányom, és semmi sevolt jó neki, amit csináltál.

Mire a volt vej kezd felocsúdni:

– Hát anyuka, maga sem volt éppa kedvesség mintapéldánya..

Meglepetésére az anyós ebben is egyetért:

– Bevallom, nem volt a legjobb anyós,sokszor belelovaltam magam butaságokba,és számos alkalommal csúnyán beszéltem veled…Nem kellett volna hozzátok költöznöm, már látom..

Mire a veje:

– És azt se felejtse el, hogy állandóanszapult engem, hogy nem vagyok elég jó alányához.

Az anyós emeli a tétet:

– Igazad van, de már rájöttem, hogy náladlelkiismeretesebb és jobb férjet nem isválaszthatott volna a lányom.Csak remélni tudom, hogy megbocsátod nekema múltbéli tévedéseimet…

A veje nagyvonalúan:

– Fátylat rá, kedves mama. – és már tenné lea telefont, de a volt anyósa tovább beszél:

– Azért néha beugorhatnál hozzánk,lehet, hogy megint feléled köztetekaz a régi láng… Ja, és szívbőlgratulálok a lottónyereményedhez…

?