Két öreg éldegél egy szociális otthonban, egy néni és egy bácsi. Mivel mindketten özvegyek, ezért egy nap a bácsi arra gondol, megkéri a néni kezét. A vacsoránál aztán nekiszegezi a kérdést:- Hozzám jössz feleségül?A néni meghatottan válaszol:- Igen, örömmel!Ennek mindketten nagyon örülnek, majd nyugovóra térnek, mindketten a saját szobájukban.Másnap azonban a bácsi nem emlékezik arra, hogy választottja vajon igent, vagy nemet mondott? Ebédnél aztán - szégyen ide vagy oda - csak megkérdi:- Arra emlékszem, hogy tegnap este megkértem a kezed, de arra sajnos már nem, hogy igent mondtál-e...- Jaj, te csacsi, hát persze hogy hozzád megyek - kuncog a néni. Majd elgondolkodva hozzáteszi: - Jó is, hogy szóba hoztad, mert én arra emlékeztem, hogy valaki megkérte a kezem, de arra már nem, hogy ki volt az.