Megosztom a Facebookon: Katt a gombra!

Együtt ebédel a család vasárnap. A család kutyája, Morzsi, Józsi széke alá telepedett, amikor Józsi észreveszi, hogy fingania kell.

Mivel nem tudja tovább visszatartani, és azt hiszi, hogy csak egy halk szellentés lesz, hagyja megtörténni.

Pffft. Egy igazán hangos puki tör elő belőle, mire a barátnő apja azonnal rákiált:

„Morzsi!”

Szuper, gondolja Józsi, az apja azt hiszi, hogy a kutya volt, így újra szellenthetek.

Pffft. Megint egy igazán hangos puki szabadul el tőle, a barátnő apja újra kiált:

„Morzsi!”

Józsi, aki alig hisz a szerencséjében, újra úgy gondolja:

„Szuper, az apja még mindig azt hiszi, hogy a kutya volt, így még egyszer pukizhatok.”

Pfffffft. Egy igazán hangos puki tör elő belőle, mire a barátnő apja felugrik és kiált:

„Morzsi, gyere ki a szék alól, mert a srác mindjárt a fejedre szarik.”

—

Bekopog a város egyik legsikeresebb ügyvédjének ajtaján a helyi lelkész adományt kérve:

– Uram, Ön az egyik legsikeresebb jogász, és szép vagyonra tett szert. Kérem, adakozzon az egyház javára.

– Tisztelendő úr, hallott már arról, hogy az apám halálos beteg, és anyám összes pénze az ő ápolására ment el?

– Nem, erről nem hallottam.

– És arról, hogy a bátyám a háborúban mindkét lábát elvesztette, és a családját segélyekből kell eltartania?

– Nem, ezt sem hallottam.

– És azt tudta, hogy a húgom férje meghalt egy autóbalesetben, egyetlen fillér nélkül hagyva a családját?

– Nem. Nagyon sajnálom.

– Nos, gondolja, hogy ha nekik nem adok egy fillért sem, akkor pont az egyháznak fogok adni?

—

Megosztom a Facebookon: Katt a gombra!