Toronyház építkezésen délben, fenn, leül egymás mellé ebédelni a barna hajú, a fekete hajú és a szőke férfi. A barna kinyitja az ételes dobozát:

- Hát nem igaz! Már megint sonkás zsemle!

Ha mégegyszer sonkás zsemlét találok délben a dobozban, leugrom, öngyilkos leszek!

A fekete hajú is kinyitja az ételes dobozát:

- Hát nem igaz!

Már megint szalámis zsemle!

Ha mégegyszer szalámis zsemlét találok délben a dobozban, leugrom, öngyilkos leszek!

A szőke férfi is kinyitja az ételes dobozát:

- Hát nem igaz!

Már megint fasirtos zsemle! Ha mégegyszer fasirtos zsemlét találok délben a dobozban, leugrom, öngyilkos leszek!

Másnap délben a barna férfi ismét sonkás zsemlét talál a dobozában.

Feláll, leugrik a magasból, és szörnyethal.

A fekete is szalámis zsemlét talál a dobozában. Feláll, leugrik, szörnyethal.

Hasonlóan jár a szőke férfi is.

A temetésen sírva borulnak egymás vállára az özvegyek:

-Ó, ha tudtam volna, hogy ennyire utálja a sonkás zsömlét, mást csomagolok neki!- mondja a barna felesége.

-Ó, ha tudtam volna, hogy ennyire utálja a szalámis zsömlét, mást csomagolok neki!- mondja a fekete felesége.

A szőke felesége szótlanul bandukol tovább.

-Te nem mondasz semmit?-kérdik tőle a többiek.

- Mit is mondhatnék?

Az én drágám mindig maga készítette és csomagolta az ebédjét....