A gyerekek néha meglepően érett gondolkodást mutatnak, ami sokszor a felnőtteket is zavarba hozza. Ez a cikk tíz példát tartalmaz arra, hogy milyen messzemenő következtetésekre képesek jutni a legkülönfélébb helyzetekben.
1. A kisfiam egy hétfő reggel úgy döntött, hogy őszintén fogalmaz:
– Szép napot az iskolában! – mondtam neki;
– Pffff… ugyan már! – volt a válasza.
Mikor megkérdeztem, miért nem hiszi, hogy jól töltheti a napjat, meglepetten érvelt:
– Hát jó… akkor neked is legyen szép napod a munkában,
Egyértelműen meglátta a felnőtt élet nehézségeit.
2. Az Apák Napja alkalmával az 5 éves kislányommal volt egy érdekes beszélgetésem:
– Adnál nekem ajándékba egy „A legjobb apa a világon” feliratú bögrét? –kérdeztem.
– Szerintem nem – felelte könnyedén.
– És miért nem?
– Mert nem ismerem a világ összes apját, hogy meghozzam ezt a döntést.
3. Az első osztályos gyerekünk füzetében az a felirat volt több helyen is, hogy “Szeretem anyut!”. Arra a kérdésre, hogy miért írja, azt válaszolta, hogy segít az ő szomorúságát leküzdeni. Nagyon meghatódtam.
4. Egy rossz nap után a kislányom szemébe nézett, megnyugtatott és arra bíztatott, hogy maradjak pozitív. Talán az ő napja is nehezen telt.
5. A 6 éves kisfiam vigasztalta húgát a megingott karkötője miatt, egy nagyon optimista nézőpontból:
„Ne szomorkodj! Aki megtalálja, annak legalább jó napja lesz!”
6. Viccesen figyelmeztettem a gyermekemet, hogy ha sok dinnyemagot eszik, akkor dinnye nő a gyomrában:
– Egyáltalán nem – mondta komolyan. – Szüksége lenne napfényre és az a gyomromba nem jut be.
7. Kislányomból nagy üzletasszony lesz. Úgy döntöttünk, hogy saját valutát vezet be a háztartásunkban, amellyel játékokat és édességeket vásárolhat.
8. Egy alkalommal a fiam elvesztette a telefonomat. Egy engedély nélkül hívott gyermek visszaadta a telefont, megtagadta a jutalmat és elment.
9. Az iskolában „Ha én milliomos lennék” címmel kaptak írási feladatot. Egyik kislány kézen tettél várakozott, amikor megkérdeztem, miért nem ír, azt válaszolta, hogy várja a titkárnőjét.
10. A kisfiam a Tv-ben a Csipkerózsikát nézte, amikor a herceg megcsókolta a Csizmás Kandúrt:
– Te jó ég, megcsókolta! – kiabált elszörnyedve
– Igen, hogy felébressze –megtiszteltem a részletekkel.
– De nem csókolhat meg úgy valakit, hogy előtte nem kérdezte meg, hogy akarja-e!
