Retró történetek

A nyarak mindig is különlegesek voltak számunkra, de az 1988-as nyár valahogy más volt. A Balaton vízének csillogása, a cicomás, színes gyümölcsök illata és a kazettás magnó is olyan élményeket hozott el, amelyek örökre belevésték magukat a szívembe. De vajon miért van az, hogy még most is könnyeket csalt a szemembe azokra a napokra emlékezve, amikor a világ még színesebbnek tűnt az unalomig ismert dalok dallamában?

A nyár kezdete és a barátságok szőtte szövet

A nyár első napjai már

Gyermekként a nyarak ránk ráncosodó, meleg levegőjétől és az illatos fagyitól voltak hangosak. Emlékszem, ahogy a szomszéd gyerekekkel, akikkel a grundon nőttünk fel, együtt tervezgettük a szünidőt, miközben a nap sugarai a fák között játszadoztak. De miért is voltak ezek a napok olyan különlegesek? Mi varázsolta az egyszerű pillanatokat emlékezetessé?

A grund mágiája

Az 1980-as évek eleje volt, amikor a vidéki városunkban, Kiskunhalason, a grund jelentette a gyerekkor szentélyét. Még

Emlékszel még, milyen volt az, amikor a téli hétvégéken a nagyi varázslatos konyhájában töltöttük az időnket? Az illatok, a zörejek és a családi nevetések mind-mind olyan mélyen véstek az emlékezetünkbe, hogy egy kis nosztalgia most is képes bármelyikünket megmosolyogtatni. Van valami megnyugtató abban, ahogyan a régi emlékek felidéznek, és hirtelen eszünkbe juttatnak egy-egy különleges pillanatot, amely a gyerekkorunkhoz kötődik. Képzeld csak el: egy hideg téli reggel, amikor a konyha gőzölög,

Ki ne emlékezne arra a kis izgalomra, ami a suli utáni snack előtt fogta el? Az óra végén a gyerekek összesúgtak, kiválasztották a legjobbnak tűnő helyet, ahol végre megfejthetik a menza rejtelmeit – és persze, az iskolai tejbegrízt, ami annyira sokat jelentett nekünk. Emlékszel, amikor a menza illata keveredett a gyermeki nevetésekkel? Azok a hosszú ebédidők, amikor a délután későbbi óráit terveztük, minden csepp ételtől elválaszthatatlanná váltak.

A menza bűvöletében

A ’80-as évek