„Mennyire csodálatos, hogy mindent kibír az ember. Kibírja az embertelen fájdalmat csak, hogy holnap is itt lehessen. Képes nevetni, amikor belül ezer darabra szakad a szíve. És lehet azt érezte tegnap megállt az élet, és nem forog a föld tovább, ma már ismét harcba száll, úgy tesz, mint aki él, mígnem egyszer majd tényleg élni kezd tovább. Mert csodálatos az ember. Ha nincs hangja írni kezd, ha kezei nincsenek majd lábbal fest, ha lába sincs majd a fejével int, mert sosem adja fel.

A semmiből képes csodát varázsolni és már nem zokog, ha ismét összedől a szép világ, helyette bölcsen nagy levegőt vesz és biztosabb holnapot épít majd. És nem adjuk fel akkor sem ha fáj, ha most úgy érezzük nincs másik út, és óvatosan szárnyalunk a boldogság egén, mert tudjuk, ismét földet érünk majd. És tervezünk, álmodunk, félünk de szeretünk mert csodálatos az ember. Mindannyian.”

(Todorovits Rea)

Fotó : Espinosa Photo