Mint láthatjuk, a gyerekek is rendelkeznek saját logikával, ami néha meglehetősen furcsán működik. Eddig talán azt hittük, hogy a kicsik valamiféle felnőtt utánzatok, ám a valóságban sokkal többek ennél. A gyerekek előtt lévő világ óriási, csodálatos és tele van izgalmas kalandokkal. Nekik a legnagyobb önverésem, akit csak ismernek, nem más, mint a saját énük.
A gyerekekhez hasonlóan felnőttekként is érdemes gyakran gondolni arra, hogy talán nem nekünk kell mindig tanítanunk őket, hanem néha nekik is megtanulhatunk valamit. Hiszen mindannyian tudjuk, milyen a gyerekek fantáziája. A világ a szemük előtt egyenesen mágikusnak tűnhet, ahol a legfurcsább dolgok is lehetszegesek. Hiszen, ugye, ki ne szeretne kicsit újra gyerek lenni?
Lehetőség szerint próbáljuk meg fenntartani a gyerekeinkben az ártatlanságot és a csodára való képességet, mindaddig, amíg lehet. Hiszen, mint ahogy ez a cikk is igazolja, a természetes gyermeki fantázia, kiválóan alkalmas arra, hogy felnőttként is hasznosítsuk. A gyerekek a világot teljesen más szemszögből látják, mint mi, felnőttek. Próbáljuk meg őket minél teljesebben integrálni ebbe a világba, és tapasztalja meg a világ minden csodáját, amíg csak lehet.
A legfontosabb, hogy mindig tartsuk szem előtt: a gyerekek nem csak a mi tanítványaink, hanem a tanítóink is. És bár a nevelés nem mindig könnyű feladat, néha a legnagyobb kihívás is a legnagyobb jutalmat hozhatja. A szülői szerep mindig is az élet legfontosabb feladatai közé tartozott, és ennek most is így kell lenni. Hiszen egy óvodás óriásit tanulhat tőlünk, de mi is rengeteget tanulhatunk tőlük.
