“A fotó azt a pillanatot örökíti meg, amikor egy autista kisfiú nem tudta feldolgozni az iskolabusz késését, és kétségbeesésében lefeküdt a járdára.
Az iskola egyik vezető tanára mellé feküdt, és ott maradt vele, míg 8 éves diákja meg nem nyugodott, biztosítva őt szeretetéről és megértéséről.
Az igazi szeretet nem felülről kezel, nem ridegen kioktat, nem akar megjavítani, és saját mércéjéhez igazítani, hanem odahajol a másik emberhez, valóban megismeri őt, elfogadja és szépnek tartja a másságát és segíti őt, épp ott, – ha ez a koszos járda, akkor ott, – ahol van.”
(kép: ismeretlen forrás)
