A múlt idő szigete: Az emlékek lakótelepe
Festői árnyalatokban úszott a régi lakótelepek falait beborító szürkület, hosszan nyúló, huszonöt emeletes árnyékukban. Az élet zaja enyhén hallatszott a csenden át, a lakótelep sajátos szíveként. Mindennapok történetei zúgtak fel e hatalmas beton dzsungelben, központi szereplőjükként három fiatal lány – Zsófi, Anna és Kati.
Zsófi, a legidősebb lány, álomvadász volt. A csillagokat figyelve táplálta elképzeléseit az éjszakai erkélyről, remélve, hogy a jelenség egyszerű tanulmányozójává válik. Anna, a középső gyermek szerint a gyakorlati megoldások voltak a jövő. A legtöbb gyerekjátékban segített, hozzátette magát a különféle csínyekhez. A legfiatalabb, Kati, pedig az optimizmus és a mosoly jelképe volt, aki az idősebb nővéreinek ámulatában élt
Mikor a tavaszi délutánon az érkező napsugarak alaposan megszínezték a lakótelep összes ékét, a kislányok azt hirdették, hogy bebarangolják ismeretlen környezetüket. A közelben találták a fiúkat, akikkel gyakran játszottak, és ott találták ki a „Retro Adventure” játékot. A gyerekek a közös álmok megélésére törekedtek, a teremtő szerep, a játékban pedig a két csapat elosztásában fejeződtek ki.
A fiúk birodalmukat Gábor vezette, aki eredményesen élt az “felnőtt szereppel” a játékban a közöttük versengőknek, míg Zsófi és társai egy varázslatos palotát faragtak pompázó szőnyegből. Kati a hercegnő volt, Anna pedig a varázslónő, míg Zsófi egy beavatott okosoló volt. Túlszárnyalta a szürke hátsókert valóságát az elkötelezett játékosság és a beleélés.
A játékidő előrehaladtával a haldokló nap sugaraival, a játékos brigád azon fáradozott, hogy újraállítsa a kalandtervét a legszebb kalandra való felkészülés érdekében. Az épületek falain rejlő titkokat kutatták, Katinak sikerült felfednie egy régi, kihasználhatatlan lépcsőházat. Kalandvágyukkal elégtételt vettek a gyermekkoron, és mindannyian úgy döntöttek, hogy feltárják a tetőteret.
A padlást percek óta nem látogatták, tele volt régi, antik bútorokkal, porrétegen pihenő dobozokkal és emlékekkel, amit mélyen titkolt. A régi családi fényképen szemügyre vették a boldog családját. A portrén szereplő arcok idegenek voltak számukra, de a ragyogó érzelmek mélyen hatást gyakoroltak a gyerekekre. Ki tudja, talán az előző generációk töredéke leledzik ebben a fennálló lakásban.
A felfedezés és az istállóban eltöltött délután egy új kaland hajnala lett: a brigád azt határozta, hogy minden héten feltárja a lakótelep rejtett szegletét, így lépést tartva a távoli múlttal. Mehetnek új helyekre, találkozhatnak új emberekkel és felfedezhetnek új dolgokat, megváltoztatva a vasárnapi monotóniát izgalmassá.
Az egyik nyári este, az éjszaka kavalkádjában, a lányok az erkélyen ücsörögtek, és álmokat szőttek a jövőről. Álmaik és titkaik kötöttek össze őket, az osztatlan barátság ígéretével. A retró lakótelep nem csak a lakóhelyük volt, hanem álmuk otthona, ahol a gyermeki álmok találkoztak és összeolvadtak a valósággal.
