Egy napsütötte nyári reggel volt. A gyerekek, Józsi, Viki és Péter, az ősi szocreál építésű lakótelepen töltötték idejüket, élvezve a szabadságot és a meleg nyári szünetet. A panelházak túlsó sarkán, ahol a fák hűsítő árnyékot adtak, hirtelen felmerült egy izgalmas ötlet.
„Láttad azt a régóta üresen álló lakást a hatodik emeleten?” – vetette fel Józsi, aki mindig is a legkalandvágyóbb volt közülük. „Hallottam, hogy régi bútorok és festmények vannak odabenn – olyan, mintha egy időkapszula lenne.”
Viki, aki szintén szeretett kalandokba bocsátkozni, azonnal felvetette: “Nézzük meg!” Péter, a három gyermek közül a legmegfontoltabb, bizonytalan volt. „De mi van, ha valaki ott lakik? Vagy mi van, ha szellemek vannak ott?”
Józsi nevetve reagált: “Ne légy már olyan, mint egy rémült nyuszi, Péter! Ráadásul ha szellem lenne, az csak tovább fokozná a nyár izgalmait! Lássuk hát, mi vár ránk a hatodik emeleten!”
A gyerekek lelkesedéssel indultak el a kopott lépcsőfeljárót megmászni. A lépcsőházban minden sarkon ott volt a múlt: a lépcső nyikorgása, a falakon húzódó repedések mind-mind történeteket meséltek el az eltelt évekről. Amikor odaértek, ott álltak a hatodik emeleten, egy amortizált festésű ajtó előtt, amit sajnos zárva találtak.
„Nincs más választás, mint berúgjuk az ajtót!” – jelentette ki Józsi bátran.
Viki először ijedten nézett rá, de a kíváncsiság győzött a félelmen. A gyerekek összeszedték a bátorságukat, összefogtak, és megtámadták az ajtót. Ahogy az ajtó kinyílt, a régi, poros, időtlen illat szabadult fel a lakásból.
Belépve a nappaliba, látványos, időtlen bútorok fogadták őket. A régi szekrények és kanapék, az elhalt korok hangulatát idézték meg. Az elnyelte a fényt, és a falakon régi festmények voltak. A gyerekek izgatottan meredtek a látványra.
„Nézzétek, itt van egy régi szekrény!” – kiáltotta fel Péter, megpróbálva kinyitni a szekrényt. A kilincs makacsul ellenállt. „De legalább nézzük meg, mi van benne!”
Józsi egy utolsó erőfeszítéssel megpróbálta kinyitni. A szekrény hirtelen kinyílt, porfelhővel az arcukba csapódva. �-reg magazinok és cikkek hullottak ki belőle, rénszarvasokkal és boldog emberekkel díszített fedlapon, mind régi történeteket mesélve.
Józsi felkiáltott, amikor a padlón megtalálta a régi fényképet. Egy fiatal pár állt rajta, egy régi Skodával, széles mosollyal az arcukon. „Ez valószínűleg a lakás eredeti tulajdonosa is lehetett. Elképesztő, hogy milyen életet élhettek itt!”
Viki észrevett a falon egy régi füzetet. A rajzszerű bejegyzéseket olvasva, a gyerekek betekintést nyerhettek a gyerekkor írójának fantázia világába. „Ez valószínűleg a gyerekkoruk írott történeteit tartalmazza! ”
A nap végére a gyerekek tele voltak izgalommal és a felfedezés örömével. Az időkapszula lakás emlékeinek segítségével időutazást tehettek, új barátságokat és történeteket találtak.
A… kalandok véget értek, de a lakótelepen és a régi bútorokban rejlő emlékek örökre a szívükbe vésődtek. Másnap már új kalandok álmával ébredtek, hiszen a múlt soha nem ér véget, csak újabb kalandokra vár.
