Valaha gondoltad volna, hogy az ősi katasztrófák a legkevésbé kutatott tudományágak közé tartoznak?
A Vezúv kitörése mindenki számára ismert, mely Pompeji elpusztítását eredményezte. Ez azonban csupán egy az elmúlt évezredek során történt számtalan esemény közül. A tudósok még most is erősen kutatják a hírhedt Tunguszkai-meteorit valódi természetét. Meteorit volt ez valójában, vagy valami egész mást rejt?
Az írott források rejtélyes és megmagyarázhatatlan eseményekre utalnak a Kr. u. 6. században. Német szerzetesek ezt a következőképpen fogalmazták meg: „A Nap adott nekünk egy jelet, amit korábban senki sem látott. 15 hosszú hónapra elsötétült. Mindössze néhány percre világította meg a földet a hajnal nyílása helyett, és fénye halvány volt, nem volt erősebb a Holdnál. Mindennek ellenére, mi hálásak voltunk neki. Egy idő után azonban már nem hittünk benne, hogy valaha is visszatér.”
Pontosabban, ezek az események 535–536-ban fordultak elő. Epheszoszi János szintén írt a „Nap égből való eltűnéséről” munkájában. Azt mesélte, hogy ez délben történt, amikor az eget a sötétség leplezte be. Ez a sötét köd sem a Nap, sem a csillagok, sem a Hold megjelenését nem engedte meg, aminek következtében szörnyű éhínség támadt egész Európában.
Prokopiosz, a késő ókori tudós azt állította, hogy ez idő alatt minden madár elrepült, és minden vadállat elmenekült az erdőkből. A folyókban és tavakban a halak eltűntek. A termés elszáradt, nem hozott sem gabonát, sem gyümölcsöt, sem gyökérzöldséget.
A rövid leírások szerint szörnyű éhínség lépett fel: „Az emberek földet ettek, miközben a napra vártak. Testüket fekélyek borították, szemüket gennyes daganatok. Hosszú sorok álltak az orvosoknál, de a sötétben rendkívül nehéz volt dolgozni.”
Mitilénei Zakariás pontos dátumot is megadott ezekre a katasztrofális eseményekre: „Március 24-én, pont délben aludt ki a nap, és csak a következő év június 24-én tért vissza. A területünkön szeptember elején érkezett meg a hó, és májusig maradt. Borzalmas hidegek voltak. Sokan meghaltak a hidegtől, de még többen az emberek gonoszsága miatt.”
De nem csak írásos forrásokban maradtak meg ilyen beszámolók, hanem a világ népeinek szájhagyomány által terjesztett mítoszaiban és legendáiban is. Így, például, Ausztrália őslakosainak, Dél-Amerika, Afrika, Ázsia és az arab országok népeinek legendái is beszélnek arról, hogy 1500 évvel ezelőtt a Nap „kialudt”. Az egész világ tanúja volt ennek a katasztrófának. De vajon mi okozta ezeket a szörnyű eseményeket?
A modern klimatológusok úgy gondolják, hogy a 6. századról egy nagy meteorit ütközött a Földbe. Vagy a tengerbe, vagy az óceánba esett, ami a tektonikus lemezeket mozdította el, így súlyos földrengéseket és vulkánkitöréseket okozva. Ennek az elméletnek azonban van egy gyenge pontja: a tudósok nem találtak bizonyítékot arra, hogy ebben az időszakban a legnagyobb vulkánok körül jelentős lavafolyamok lettek volna. Ráadásul, ha egy ilyen nagy égitest a vízbe csapódott volna, az egy hatalmas szökőárat indított volna el, amiről viszont nem maradt fenn semmiféle jelentés.
Más tudósok pedig a Krakatau vulkán kitörését hozzák fel mint lehetőség. A kitörés ereje elég nagy volt ahhoz, hogy a füstje és hamuja óriási területen tegye sötétté az eget. De még ez az elmélet sem adja meg a teljes magyarázatot, hiszen az eseményt az összes kontinensen egyidejűleg észlelték. Ráadásul a vulkán utolsó nagy kitörését nem a 6., hanem az 5. századra datálják.
Mint láthatod, úgy tűnik, a modern klimatológusok még nem képesek egyértelműen megfejteni ezt az ősi katasztrófa okait. Talán azért, mert egyszerű, természeti katasztrófákat hoznak fel okként, miközben az eseményeknek lehet, hogy teljesen más eredetük volt. Mi a véleményed erről?
