Amikor megérkezett a nyár, és a tanítás véget ért, minden gyerek szívében egy különleges izgalom ébredt. Nagy szabadon, vágyakozva vártuk a felnőttek világának titkos zugait, ahol a barátokkal minden új kalandot felfedezhettünk. Emlékszel még, milyen volt az, amikor valóban a szabadban játszottál egész nap, és a legrosszabb, ami történhetett, hogy megéheztél?
A csodás szomszédság és a nyári napok
Az 1980-as években egy vidéki kisvárosban nőttem fel. Az utca végén állt az iskola, ahol a napjaim felét töltöttem, de jött a nyári szünet, és hirtelen minden megváltozott. A barátokkal megterveztük, hogy a fél utcát elfoglaljuk, és a fák hűvös árnyékában rendezzük be a titkos bázisunkat. A kiszáradt árokban, a grundon sokszor ülve beszélgettünk az élet rejtélyeiről, míg a nap erősen sütött ránk.
A nyári napok azonban nem csak a játékokról szóltak. A nap végén, amikor már lágyan áradt a szellő, együtt indultunk hazafelé, a szövetből készült táskákban a csokik, üdítők – és a legjobb, a hazarohangált szőlő és a ribizli, amit a közeli gyümölcsösből zsákmányoltunk. Beleraktuk a néhány napra szedtük bele, ami vidámságot hozott a nyár sűrű reggeli pihenésébe.
A nagyi ízletes vacsorái
Egy különösen emlékezetes este, mikor a nap már lebukott a horizont mögött, a nagymamám húzta a fejét. A konyhában a borsó és a sárgarépa, a főtt tojások és a turi-burgonya illata keveredett, míg a hűvös szobában már az asztalon várta a pirosra sült tészta, amit minden nyáron készített. A nagyi főztje egy varázslat volt, nemcsak ízletes, hanem tele szeretettel is. Emlékszem, ahogy az asztalnál ülve az egész család együtt mesélt, és mindenki élvezte a pillanat varázsát.
Ahogy a terítőn a bőséges vacsora szellőzött, az unokahúgom hozta a kispárnát, és mindenki rajta ült, hogy a legjobbat hozza ki a vacsorázásból. Az asztalnál születtek a legnagyobb barátságok, és a bajok annyira messzire repültek, mint a kismadarak.
A nyári estéken, mikor kézműves vásárlásra indultunk, reggelente mindig édes gyümölcsök és hazai sütemények várták a konyhában a családot. Nem tudom, honnan hozott ennyi drágaságot a nagyi, de sosem kellett kiszámolni, hogy ki mit vitt a közös községből.
Mi maradt meg az emlékekből?
Mire a nap lenyugodott, a csillagok felragyogtak az égen, és mi, gyerekek, már a szomszéd gyerekekkel szaladgáltunk, ki kiabálta a legjobban a gyerekmeséket. A régi játékok varázsa, a barátságok és a gyermeki élmények összekötöttek minket, mint a ragyogó csillagokat az égen.
Talán már nem jön vissza az a nyár, de a szívem mélyén őrzöm a nagyi főztjét. Még mindig hallom a család beszélgetéseinek nosztalgikus zeneiségét, és érzem az ízek ízét. Milyen jó is, hogy megéltük ezeket a nyarakat együtt!
Te mire emlékszel ebből az időszakból?
