Emlékszel még, milyen volt a nyár a gyerekkorodban, amikor az iskola véget ért, és a napok csak úgy tovaszálltak a szabadban játszva? A szüleink aggódtak, hogy mi hogyan boldogulunk egy hétig távol, de mi csak izgatottan vártuk, hogy találkozhassunk a barátainkkal. A nyári tábor nemcsak a szórakozás helyszíne volt, hanem a barátságok megszületésének és megerősödésének színhelye is. Emlékezzünk vissza arra az időre, amikor még nem volt annyi technológiai zűrzavar, és minden este szalonnát sütöttünk a tűz körül, miközben a csillagokat bámultuk.
Egy nyár, ami mindent megváltoztatott
A hetvenes évek végén jártunk, és a tábor az iskolánk szervezése volt. Jól emlékszem az izgalomra, amikor a szülők aláírták a beleegyező papírokat. A vonatállomáson gyülekeztünk, mi gyerekek, akiken még a felnőttek átgondolt megjegyzései sem tudtak fogni. A nap sütött, és mi, a tizenévesek, tele voltunk álmokkal és lelkesen készültünk a kalandokra. Az első reggel a tábortűz körüli felállás már előre vetítette a közeli barátságokat, a titkos kódokat, és a közösen megevett rágcsálnivalókat.
Amint megérkeztünk a táborba, a színes vödrök, a nádtetős házak, és a nagy zöld terület fogadott. Képzelj el egy gyönyörű tavat, aminek a vize csillogott a napfényben, és a fák között repkedő füstölgő szalonnaillatot – hiszen a tábor fő attrakciója nemcsak az új barátok, hanem a remek étkezések is voltak. Az efféle tábori reggelik örökre a szívünkbe vésődtek, amikor a péksütemények és kakaó helyett, pár tál gulyásleves ácsorgott az asztalon, míg a nálunk idősebb fiúk vicceikkel roppantották meg a szoknyánkat, és megmutatták, hogyan kell kibújni a régi, seprűnyélből készült csapdáinkból.
Szalonnakóstoló és csillagok alatt
Az esték különlegessége volt, amikor a tábortűz mellett ülve, bátorságot gyűjtöttünk, hogy sötét titkokat áruljunk el egymásnak. A szalonna sütése az életünk legmeghatározóbb pillanatai közé tartozott. A gyerekek köre különféle ügyességi játékokkal telt meg; megvolt a mézesmadzag, a kővel a partra dobott szobrok, és az engem rendre megviccelő Béci, aki már a tábor elején felbuzdult, hogy bemutassa a legújabb „találmányát” – a felnőtt szalonnás-vízibomba-szükségletet, ami picit félelmetes, de annál viccesebb volt. Akik nem csökkentették a közelálló barátok terhét, mindig bátorítva támogatták a többiek kísérleteit.
Ezek az éjszakák örökre velem maradtak. A tűz pattogása és a barátok nevetése valahol visszhangozva érkezett hozzánk a gyermekkori emlékek melegítő érzésével. Az aranysárgára sült szalonna íze és a csípős paprika egyedülálló karácsonyi boldogsággal töltött el minket. Akárhányszor eszembe jut, mosolyogni kezdek, hiszen abban a pillanatban mindenki egyformán örült.
A tábor zárónapján ígéretet tettünk egymásnak, hogy egyesült barátságunk sohasem fog megszakadni. Még ha a felnőttkor ránk is szakad, és az élet utaink szétválasztanak, ez a kis közösség örök emlék marad.
Te is emlékszel a nyári táborokra?
Talán már nem jön vissza ez a sok rejtett derű, de jó, hogy átéltük. A nyári tábor varázslatos emlékei mindig velünk maradnak. Te mire emlékszelebből az időszakból? Volt olyan nyár, amikor a barátaiddal egy hét csodát éltetek át, és még évtizedek múltán is mosolyt csal az arcodra?
