A panel titkai: Merüljünk el a múltban egy retro lakótelepen
A város forgatagától meghúzódva, ott fekszik a retro örökségünk – a lakótelep. A panelépületek, melyek között az élet szinte alszik. A hely, ahol az idősütött vérköveken keresztül érezhető még a múlt suhanása. Anya, László és Ágnes, a lakótelep talán legbeszédesebb lakói érik a legújabb pletykák gyümölcsét, míg a szomszédasszonyok a lépteikkel rajzolják meg a térképet az idő múlásának erdejében.
Mikor a sorvadó nyár lehelete életre kelti az éjszakát, a lakótelep legkisebb lakása, Zoltán is a szabadság iránti vágyától vezérelve, felfedezésre indul a lakóház mögötti park felé. A betonon keltett járás emlékei mindig a gyerekkor időszakára viszik el gondolatait.
Zoltán mindig szomjazott a repestűz emlékeire. Nosztalgikusan visszahúzta őt a régi kor, ahol a divat a vintage és a retro virágminták jegyében zajlott. Az őket körülvevő retro dizájnnal teli lakás, az időtlen bútorok és a szürkült fényben másnál csillogó fényképek mind-mind mágikus ajándékai voltak a múltnak.
Az özönvíz zöldületében az elveszett pad alatt, amely a régi játszótér mellett húzódott, meglátta a rajta megőrzött történetet: „Itt jártunk mi ketten. 1982.” Zoltán agya addig sose hallott történetekkel kezdett kitölteni a sablont, míg el nem árasztotta a szívét a honvágy.
Az idő múlásával, mindennapjai egyre az öreg lakótelep felfedezéséről szóltak. Elvarázsolta a régi kávéházak, ahol még mindig megszokott süteményekkel örvendeztették meg az ott járókat. A nagy fekete-fehér fotón, az első ötletadókét, boldogan mosolyogva virággal a kezükben.
Egy estén, ahogy a kávék által felébresztett képeken mereng, egy idős bácsi szólt hozzá, „Te is a régi idők varázsát keresed?” Zoltán bólintott, és a bácsi folytatta a játékot: „Én is itt nőttem fel. Ez a lakótelep tele van titkokkal és emlékekkel. Minden kőnek megvan a saját története.”
A barátságos idős férfi hívtá Zoltánt a lakótelep rejtett zugainak felfedezésére, ahol a gyermekkorának csodái rejtekztek. A retrospektív találkozás újra varázslatot kölcsönzött a panelos negyednek és a magányos múlt újra egy ifjú szívvel kezdett dobbanni.
Zoltán, ezen az estén több szál emléket sodort bele a lakótelep történelmi mintázatába, és minden úgy tűnt, mintha a jövő mind emlékekbe vájva festené ki a fővonalakat.
