A repülő felszállása előtt az utasok döbbenten veszik észre, hogy a pilóta vakvezető kutyával, fekete szemüvegben, és fehér bottal készül beülve a pilótafülkébe. Kezdetben mindenki azt gondolja, hogy csupán egy tréfa áll a dolog hátterében. Azonban ahogy elindul a gép, az utasok nyugtalansága fokozódik.
A repülőtér vége egyre közelebb jön, s az utasok szorongása is növekszik. Már csak 50 méter van hátra, az utasok egytől egyig felkígyóznak. Ekkor azonban hirtelen megtörténik a csoda: a gép emelkedni kezd és elindul felfelé. A pilótafülkében a másodpilóta összevont szemöldökkel fordul a kapitány felé:
“Kapitány úr, mindig attól tartok, hogy egyszer az utasok későn kezdenek el sikítani, és mi mindannyian odaveszünk.”
+1 Repülős tréfa
A repülőgép megemelkedik, a kapitány kihirdeti a mikrofonba:
“Kedves utasaink! �-rülünk, hogy minket választottak. Ahogy láthatják, gyönyörű, kék az ég, a felhők is elképesztőek, kiváló időnk van, és gépünkkel semmi probléma nincs… Ó, ne már!”
Az utasok halálra rémülten ülnek, szinte mozdulni sem mernek, amikor újra hallják a kapitány hangját.
“Az iméntiekért szíves elnézésüket kérem, kiöntöttem a kávém. Ha látnák a nadrágom elejét!”
Erre egy utas halkan elsuttogja:
“Hát, azt hiszem, az én nadrágom hátulja sem viselte túl jól…”
