Nyugodtan meghúzódva a város határában, a szürke masszából kiemelkedik az a bérlakás, a „14-es blokk”, amit már évek óta nem striguláztak újra, de a panellakások közismerten gondozatlan homlokzatának mögött valóban nagy titkok rejlettek. Felderíthetetlen történetek évtizedeken keresztül gyűltek össze az eldugott sarokban. Felderíti őket Páris, a kéttannyelvű kispajtás, aki mindig is imádott bukkanni a talányokra.
A fiú élete látszólag szokványos: a tanulmányok mellett barátokkal lóg és otthon a családdal tölti idejét, mindaddig, amíg el nem kezd vesztegelt életeén változtatni, és csábítást nem érez a szürke lakótelep egy öreg háza, a nemrégiben elhagyott Lófej-ház iránt. A helyi gyerekek régi történeteket meséltek arról, hogy ott élt egy szokatlan összegű valamit begyűjtő asszonyság, akinek a szelleme örök volt, és folytonosan jelen van a lakóhelyén.
Az ifjú Páris eldöntött, hogy felderíti a Lófej előszobáját. Ekkor, amikor a naplemente háttérben elvesztette sugarait, és a hold felleg ereje átvette az uralmat, Páris és barátja, Miki és pikáns társa, Nóri elindultak a felderítő utazásra. Amint a három gyermek bejárta a ropogós folyosókat, felfedezve a régi bútorokat, porfelhőket termelve a könyveket, az igazán régi relikviák felé nyúltak a múlt emlékéért.
A ház belső termeiben furcsa energiák ütköztek össze a légben. Miki épp lép fel a lépcsőn, amikor hatalmas zajt hall, valaki úgy sikít, mint valakit a falak mögött. A baráti társaság megijedt, de Páris nem engedte, hogy bátorsága megingjon. Felfedező útja az ajtóig vezetett, hogy a forrást megtalálja – az egyik sötétben hagyni ajtónak volt a kulcsa. Az ajtó mögött egy kis szoba fogadta őket – volt minden, játékok, az öregasszony régi gyűjteménye.
A srácok izgalomban kezdtek találgatásba, hogy kik voltak az előző birtokosok, milyen történeteket tükröznek ezek a tárgyak. A vizsgálódás közepette a múlt darabjai előttük kezdtek átalakulni, a múlt történeteiket mesélni, és képzelet beléjük vésődött – egy kisgyerek a hátsó udvarban, egy kislány öltöztet bábukat, és az öregasszony, aki mind ezeket gyűjtögeti.
Kiderült, hogy egy közös múlt összekötötte őket, amikor megbütykölték a régi játékdobozt. A gyerekdalok, amelyek a dobozból szóltak, felidézték a gyermekkori emlékeiket – szüleik mosolyai, a forró nyári napsütés, a baráti ölelés, amely mind összekötötte őket.
Estére Páris és barátai továbbléptek, a fejük tele újabb titkokkal. Megfogadták, hogy átjárnak hozzájuk, hogy felfedjenek még több régi kincset, értelmezzék az öregasszony történetét. A régi, szürke panelok már nem csupán otthonukat jelentették, hanem a varázslatos világ, ahol a titkok kincstárát felfedezni várják őket.
A hétköznapi kalandok új barátságokhoz vezettek, a szürke panelépületek közösségének élete izgalmas, retró hajlamossá vált, ami meghatározta az erőteljes időeltolódást.
