‘A vita semmit nem visz előbbre legtöbbször. Beszélgetni lehet, nézeteket, eszmét lehet cserélni, de a vita negatív rezgéssel tölti meg a beszélgetést és a lelkeket, ami előbb-utóbb haragot szül. A harag pedig nem visz előbbre. A hátráltatás, visszarendeződés energetikája. Ha nem tudunk közös nevezőre jutni, elbeszélünk egymás mellett, az azért van, mert nem azonos hullámhosszon folytatjuk a társalgást. Ez szeretetteli emberek között is megtörténhet. A megoldás annak a tudomásul vétele, hogy nem vagyunk egyformák. Vita, helyett hagyjuk abba a beszélgetést. Harag nélkül! Ez nem a gyengeség jele, hanem a felismerés képességéé. A mindenáron kimondott utolsó szó, nem biztos, hogy a bölcsesség, emberség, könyörületesség megnyilvánulása.’
(Pálfalvi Dorottya)
