Két hét eltelt az ötvenedik születésnapom óta. Nem éppen a legjobb érzésekkel ébredtem azon a napon. Reggelizni indultam
Meglepő módon a feleségem még csak nem is köszönt reggel, nem hogy azt kívánta volna, hogy “Isten éltessen”. A gyerekek sem reagáltak különösebben. Amikor végre az irodába értem, nyomott hangulatban voltam. Ahogy beléptem, azonnal megváltozott a napom.
Mari, a titkárnőm felállt, és a következőképpen köszöntött: “Isten éltessen sokáig, főnök!” Ez azonnal vidámabbá tette a napomat. Legalább valaki eszébe jutottam! Délutánig dolgoztam.
Tizenkét óra pontosan, Mari bekopogott az ajtómon és azt javasolta:
– Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk ebédelni, csak mi ketten! Nem a megszokott helyre mentünk, hanem egy hangulatos falusi étterembe, hogy egy kis privát időt tölthessünk. Két Martinivel ünnepeltünk és élveztük az ízletes ételeket.
Az ebéd után Mari azt mondta, hogy mivel ilyen szép a nap és születésnapom van, ne térjünk vissza az irodába. Javasolta, hogy igyunk kávét a lakásán. Így a lakására mentünk és a tervezett kávé helyett még két Martinit ittunk és cigarettáztunk.
Mari egy idő után javasolta, hogy kényelmesebb öltözetet vesz fel. Amíg a hálószoba felé sietett, én kényelmesen elhelyezkedtem a nappaliban. Néhány perc múlva Mari visszatért, ám őt nem csak egy születésnapi torta követte, hanem a feleségem, gyermekeim és néhány munkatársam. Mindenki boldogan dalolta a “Boldog születésnapot” dalát… ott ültem a kanapén, csak a zoknimban!
