“Azok az emberek, akiket a naplemente, az éjszakai égbolt, a mennydörgés, az eső utáni föld-és avarillat, a természet, a könyvek és a mély beszélgetések izgatnak, az én embereim. Engem a modern világ kevésbé érdekel, hidegen hagy a felszínes muszáj, a minél több hajszolása, a megfelelés, a mindenképp valahogy beilleszkedés.
Én fákat akarok magam körül, a természet illatát és színeit, csörgedező patakot az erdő változó muzsikáját, amely olyan nyelven énekel, amit csak kevesen értenek.”
KIJ











