Belefáradtam a lélektelen kapcsolatokba, az üres hajbókolásba, a színlelt kedves…

Belefáradtam a lélektelen kapcsolatokba, az üres hajbókolásba, a színlelt kedvességbe. Belefáradtam, hogy olyanoknak igyekezzek megfelelni, akik sosem törődtek velem, hogy azon aggódjak mit gondolnak rólam idegenek, és kedvelnek-e egyáltalán. Nem akarok már olyanokra mosolyogni, akiknél nem érzem, hogy mindez szívből jövő lenne, vagy tettetett odafigyeléssel megértően bólogatni. Fittyet hányni a szóbeszédekre, a hátam mögött összesúgókra és a gúnyosan arcomba nevetőkre. Függetleníteni kívánom magam mások véleményétől, és igyekszek életemet legjobb belátásom szerint élni. Úgy döntöttem életem főszereplője és annak legfőbb bírálója nem más, mint én vagyok. Nem várok másokra, helyeslő szavakra, magasztaló vagy éppen lehúzó szónoklatokra. Rendületlenül haladok előre, nem törődve azzal hányan próbálják szárnyamat szegni. Hiszen az út végén magam mögé tekintve az ő árnyékuk már rég elhalványul, ellentétben azokkal kik mindvégig vállvetve kísérik utamat.