Sziasztok! Ma egy váratlan eseménnyel néztem szembe a városban, amit nem hagyhatok figyelmen kívül. Úgy döntöttem, megosztom veletek, mert nem mindennap találkozik az ember ilyen helyzettel a tömegközlekedés keretein belül.
A nap szokásosan kezdődött, felültem a buszra, és vásároltam egy jegyet, amit aprópénzzel fizettem ki. Az összegért cserébe ötvenesek, húszasok, tízesek és pár ötforintos érmét adtam – minden apró számolva lett, hogy pontosan fedezze a költséget. A buszvezető azonban kézen nyilvánvalóan nem volt elragadtatva ettől a kis pénz mennyiségtől. Odafordult hozzám, és meglengette a kezét megvetően: „Kisebb érméje nincs?”
Mielőtt válaszolhattam volna, szembeszökő módon mindenki szeme előtt kinézett és kizühant cascadként a pénz az első ajtón. Az egész busz rezonált a pénz hangjától, a szó szoros értelmében mindenhol volt apró. Bámulatos csend ütötte meg a buszt.
Szembesítve ezzel a megalázó viselkedéssel, ott álltam, a pénzem a földön, és csak néztem. A lényeg itt nem volt a pénz – még pár forinttal is, amelyek összegyűjtve kapnak értéket, még ha ez nem is nagy összeg –. Inkább a gesztus bánt, a buszvezető számára láthatóan ez az elenyésző összeg, és még saját magam is, alig jelentettünk valamit.
Persze, megértem, hogy nem mindenki rajong az aprópénzért, de annyit is meg kell érteni, hogy a jelenlegi helyzetben nem mindenki lubickol a pénzben, de ilyen reakciót még nem tapasztaltam soha. A tömegközlekedés alapja az emberség és a tisztelet, legalábbis az én elképzelésem szerint. És hadd osszam meg ezt az élményt annak érdekében, hogy mások is tudjanak arról, hogy Budapesten ilyen helyzetekkel is találkozhatnak.
Remélem, ezzel a történettel elérhetem, hogy a közlekedés során több figyelmet és tiszteletet kapjunk mi, az utazók, bármilyen fizetési módot is választunk.
