Az életkor előrehaladtával nem mindig a fizikai változások jelentik a legnagyobb megpróbáltatást. Gyakran a legnehezebb megélni, hogy a körülöttünk lévő világ valahogy máshogy reagál ránk, mintha egy beláthatatlan folyamat során lassan elhalna körülöttünk a zaj, és egyre inkább a csend kerül előtérbe. Természetesen mindenki másképp éli meg, de sok nő számára ez a változás gyakran élesebb kontúrúvá válik.
Egy 51 éves nő mesél arról a lassan és észrevétlenül bekövetkező változásról, amikor a férfiak tekintete már nem időzik el rajta úgy, mint régen. A mosoly, a kedves pillantás, a megszólalás, a flörtölő viselkedés lassan már a múlté. Egy csendes, szinte észrevétlen változás, amit sok nő az 50-as éveiben tapasztal meg először.
Az öregedés: Továbbra is szépnek érezhetjük magunkat
Aztán eljön egy életkor, amikor ezek a visszajelzések ritkulni kezdenek. A divatos ruhák, a figyelemre lázadó frizura, az illatok csábítása már nem vált ki azon a reakciókat, amit megszoktunk. A nő testének változása a tükörben mellett egyre inkább abból is látszik, ahogy mások reagálnak ránk.
Olyankor merül fel az a kérdés, vajon még mindig nőként néznek-e rám, vagy már csak anyaként, kollégaként, ügyfélként, idősebb emberként? Megnyugtatónak tűnhet, hogy a férfitekintet hiánya nem csak veszteséget jelent. Szabadságot is hozhat. Nem kell minden mosoly mögött szándékot keresni, nem kell udvariasan elhárítani, nem kell kellemetlen megjegyzéseket hallgatni, nem kell kínos helyzetekből megúszni.
�-nértékelés: Több, mint a külső megjelenés
A vizuális élmény mellett, ami egy nő szépségét adja, ott van a rideg valóság. A nő, ha öregedik, nem feltétlenül veszíti el szépségét, hiszen a szépség nem csak a testi megjelenés. Egy nő értéke nem csak a fizikai megjelenésen múlik, hanem sokkal inkább azon, hogy milyen ember. Mi tölti be a csendet, ami a külső zaj elmúltával kitárulkozik előtte?
Az 50 feletti évek egyik legfontosabb leckéje talán éppen az, hogy amikor a zaj elcsitul, egy belső csend tér vissza. De ahelyett, hogy ezt ellenségként kezelné, lehetőségként is felfoghatjuk. A láthatatlanság érzése nem jelenti azt, hogy valójában láthatatlanok lettünk. Épp ellenkezőleg, ez egy újabb lehetőség arra, hogy újra felfedezzük önmagunkat, és kihozzuk magunkból a legjobbat.
