Egy Boldog Emlék: Régmúlt Idők Könyvesboltja
A reggeli nap sugarai rejtelmes játékot űztek Zsuzsa ikonikus kék biciklijével, melyet a bódéból húzott elő. Ezen a népszerű eszközön cirkált nap mint nap a városon, sosem okozva unalmat. A magnójából szűrődő ’80-as évek dallamai időutazásra hívták mindig, s a gyerekszobában rabul ejtett időtlen pillanatok köszöntöttek vissza. Az utcán már a szomszéd srácok felhőtlen örömmel hintáztak a napsütésben.
Ma különös cél lebegett a szeme előtt – Ágival, a legjobb barátnőjével a régi könyvesboltba szándékoztak látogatni. Felidézve azt az alkalmat, amikor egyszer egy nem mindennapi képregényre bukkantak, hívták elő a régmúlt hangulatát: „Ugyanúgy néz ki, mint régen, igaz?” – hallatszott Ági hangja, ahogy a bicikli nyergében ringatóztak. A szél finoman simította hajukat, s gyermeki vidámsággal kacagtak fel a felidézett emlékeken.
Megérkezve a könyvesbolt ajtajához, a téglák közül kibukkanó csengő zene megidézte az órákig tartó könyvböngészések örömteli emlékeit. Az öreg könyvesbolti bútorok, a hajdanán böngészett könyvek szagának rajzolta nosztalgia, az elbűvölően kopott képregények mind visszaemlékeztetett a régmúlt időkre, amikor a könyvek jelentették számukra a világot.
Bent a könyvész öreg úr elhaladt a Gauloise-felhőn, kinek az arca látszólag nem mutatott változást az idő vasfogában: „Jó reggelt, lányok! Mit keresnek ma?” – fogadta őket mosolyogva. „A régi képregényeinket szeretnénk megkeresni!” – válaszolták egyszerre. Az öreg úr szeme egy pillanatra örömre derült, majd a könyvesbolt hátulsó részébe indult.
Tíz perc múlva a lányok már egy régi, poros könyvespolc előtt toporogtak, ami csordultig volt retró képregényekkel. Zsuzsa győzedelmes kiáltással emelte a magasba a képregényt: „Ez az! Itt van!” – amikor magához ölelte a ’80-as évek ikonikus szuperhősének történetét bemutató képregény. Ági is boldog kiáltással csatlakozott, amikor rátalált a sajátjára. Mindketten úgy décikáltak, hogy megveszik a retro darabokat.
A könyvesbolt kínálata után a lányok a város zeg-zugos térfelére bicikliztek. A csodálatos idő, friss levegő és a virágba borult fák mellett találták meg a szerény teret, melynek közepén egy kút állt, melynek csobogása elringatta őket a boldog múltba. A tér szélén megbúvó régi kávézónál már ízlelhették a gyermekkort idéző fagyit és ezt a kellemes napot már csak hazatérés választotta el a változó világban.
Zsuzsa elgondolkozva tette fel a kérdést: „Emlékszel, mikor még ezekkel játszottunk?” Ági csak bólintott, aztán mosolyogva tette hozzá: „Néha úgy érzem, hogy a régi idők varázsa soha nem múlik el.” Elmerültek a képregények világában, ahogy a nap elkezdett alámerülni az égkék peremén.
Estére már csak messziről nézték a sok évet látott bicikliket, és öntudatlanul leemelték a napszemüveget. „Talán sosem választhatjuk el a régi időket az újtól” – mondta Zsuzsa nostalgikusan, és szíve megtelt egyfajta melegséggel, amit csak a mély barátság és a múlt emlékei adhattak. Ahogy a nap elbújt, a két barátnő úgy érezte, hogy a világ egy kicsit szebb hely, és a múltjuk örökre velük marad. A ’80-as évek nemcsak az emlékekben éltek, de a barátságukban is.
