Ezt tényleg nem így képzeltem. Második babámat várom, és mindenki csak azt hajtogatta, lesz ebben valami különböző a húgától. Sokkal érzékenyebb leszel, mondta az anyukám, mintha már látná, hogy bebizonyosodik az igaza. Persze, én legyintettem.
Majd kiderült, valóban más lesz. De nem a hormonok miatt, hanem a férjem miatt.
A terhességem alatt legszívesebben csak eltűntem volna a kanapén, és csak a baba által megkívánt szerettem számomra alkalmatlan étel, a zsíros kaja kötött le. Mások közt lenni már kevésbé. Ám Ava, a legjobb barátnőm nem akart feladni, és elcsábított egy kerámiakészítő partira.
Maga mesélt róla: Kifestesz valami aranyosat, közben lehet dumálni, csevegni. Talán a baba szobájába is készíthetünk valami díszt – világosította meg. Beleegyeztem, elvégre ő a barátnőm, csak nem tudja, a helyzet komolyságát…
Miközben nagyban készülődött ez a kis party, Ava bent beszélgetett Malcolmmal, a férjemmel. Mindig is furcsállottam, hogy ők ketten miket tárgyalnak meg egymással, de most még inkább. Nem tetszett a dolog.
A kerámiastúdióban derült, előbbi hozzáállásom nem volt alaptalan. A teázós hangulat, cserepek festése már nem csak egy program volt, minden nőnek volt egy története. Fokozatosan derült ki, a szülésem mindezektől merőben különbözik, meséltem.
Egy nő nagyon furcsán viselkedett, látszólag történetet mesélt, de közben ránézett a táskámban lévő Malcolmról és rólam készült képre. Arról a képről, amin Tess még a pocakomban van… A kezem remegett, nem értettem, mi ez az egész.
Ava is felismerte a helyzet szokatlanságát, biztos volt benne, ilyen véletlenek ritkán történnek. Mit mondhatott volna mást, a nő Malcolmhoz köthető egyértelmű jelekkel leplezte le a történetemet.
Ezután csak a fejemben visszhangzott, hogy egészen közel volt valaki ehhez, ami velem történik. Ava még mindig nem hitte el, de már kezdett átszivárogni benne is a gyanú és megszólalt a gondoskodó énje.
Pár pillanatra csak bámultam a táskámban lévő képre. Mintha minden összeállt volna, az a lány, az a bizonyos barna hajú lány ugyanazt a Malcolmot ismerte, mint én, Fiát szült tőle… nem messze tőlünk.
Megállapodásunk szerint Malcolm megvállalt minden felelősséget, de semmi sem volt már olyan mint régen.
Kiderült, előttem is titkol valamit, szóval az volt a cél, hogy ne vegye ki az orrából Tess születésével járó boldogságot, de nem sokára már Tess születésénél is nagyobb események következtek.
Már rendben vagyok, de még mindig feldolgozás alatt. Tess pedig már nagyon várja a kislánytestvérét… Apukája pedig talán külön foglakozik vele, de nem lesz baj, ha nekem is van kedvencem.
Sosem képzeltem, hogy a gyerekeim végül külön otthonokban fognak felnőni. Még kevésbé képzeltem el, hogy egy féltestvért kell majd megmagyarázniuk. Annyi biztos, hogy nem tudok tovább élni azzal a férfival, aki már egyszer megtörtént a történetet.
Már csak öt hét van hátra a szülésig, de már most is alig bírok várni, hogy végre találkozhassak a babámmal. A terhesség alatt mindig is egyszemélyes műsor volt, de most, hirtelen, még izgalmasabb lett.
Bár nem volt így tervezve, de tudom, hogy mindez csak magának köszönhető. A házasságom, amin eddig állt az életem, most darabjaira hullt. De a történelemben van valami választás: A gyerekeim nem fogják hagyni, hogy Malcolm hazugságai határozzák meg az életüket.
Nem ez volt a lehetőség a számomra, de Maradok nő és anya, akár Malcolm is akarja. Az életem mostantól azt jelenti, hogy az igazság elfogadása, már elég.
