Emlékszel még arra az időre, amikor a napfény aranysárga szűrője alatt eltűnt a világ minden gondja? A 80-as évek közepén, a lakótelep szívében, a grundon óriási fűtenger terült el, és mi, gyerekek, királyok voltunk a saját birodalmunkban. Tarts velem egy nosztalgikus utazásra, ahol a gyerekkor felnőttél és a szabadban eltöltött napok varázsa sosem szűnt meg.
Kalandjaink színtere: A grund
A lakótelep szélén, a panelházaktól nem messze terült el a grund. A fű zöld, a faágak pedig erős támaszt nyújtottak mindenféle akrobata mutatványhoz. Itt nőttünk fel, ahol a barátokkal együtt a világ legizgalmasabb felfedezéseit valósítottuk meg. Baráti társaságunk szerves része volt a legjobb barátom, Peti, akivel minden délután a házunk mögötti dombon átkeltük a híres „Négyes szabályt”. Ez nem volt más, mint a klasszikus foci, amit úgy játszottunk, hogy a legnagyobb kőből készült kapuink közé nyertük a meccset.
A grund nem csupán a foci helyszíne volt. Itt vágtuk le a gyümölcsfák ágainak végét, hogy azokból csináljunk szuper horgászbotokat, hogy a közeli tóban a legnagyobb halakat fogjuk ki. Persze, a legizgalmasabb rész az volt, hogy sosem fogtunk halat, de a felnőttek meséltek róla, és ettől mi még inkább úgy éreztük, hogy hősök vagyunk.
Egy nyári napon, amikor a nap a legmagasabbra hágott, összegyűltünk: én, Peti, a Kati és a Jani. Képzeld el, ott álltunk a grund közepén, és hirtelen egyikünknek eszébe jutott, hogy derítünk egy kis vizes kalandot. A nagy fából készült vödör, amit az apukám a garázsban felejtett, tökéletes eszköznek bizonyult a „nagy víz csatánkhoz”.
Az emlékezetes vízicsata
A vízicsatánk úgy kezdődött, hogy Kati azzal jött, hogy ő fogja megnyerni a kört, mert a legkeresettebb vízitechnikai felszereléssel, azaz „sárga meg maroknyi vízzel”, készült. Peti felmérte a vizes tartályt, és a célzó készségét még a messzi jövőbe is elképzelte, míg Janival hátborzongató bizalommal megtöltöttük a vödröt.
Aztán besétáltunk a grund közepébe, és elindult a vízicsata! A víz mindenütt szétrepült, mint valami szétrobbanó tűzijáték, miközben mi, a hősök – nevetve és kiabálva – zúdítottuk egymásra a hullámokat. Emlékszem, ahogy a nap fénye megcsillant a vízfelületen, és a vidáman fröcskölő víz minden gondot elűzött a világunkból.
Peti, aki mindig is a legjobb stratéga volt, egy zsebkendőt varázsolt a kezéből, ami szerintem sosem lehetett igazi harci eszköz. „Ez különleges anyag, a mágikus vízpajzs!” – kiáltotta, miközben védelmet keresett a legyetűnt vízhullámok elől. Mi ezt persze komolyan vettük, és levontuk a magunk következtetését – így születtek meg a legfantáziadúsabb mesék.
A csata végén fáradtan dőltünk le a fűbe, a nap melege az arcunkon, és besötétedett, ahogy a családok kirándulásokat terveztek a Balatonra, míg a mi kis világunkban a grund jelentette a végtelen szabadságot. Akkor – és talán soha többé – nem volt ennyire tiszta és igazi a gyerekkor, mint abban a pillanatban.
A gyerekkor ízei
Nem lehet teljes a visszaemlékezés, ha nem említjük meg, hogy mi volt aznap, ami nemcsak az emlékünket, hanem a gyomrunkat is megtöltötte. Anyukám a legfinomabb vajas kenyereket készítette, amik bőségesen meg voltak kenve házi készítésű zöldfűszeres túróval. A legjobb része ez volt: a friss túró és a házi vaj ízének varázsa…
Este, amikor elérkezett az idő, hogy mindannyian hazavihessük magunkkal az élményeket, mindenki kapott egy-egy péksüteményt. „Ez az igazi kincs!” – kiáltottuk egyszerre, ahogy a különféle ízek áradata elvarázsolt minket. Hétfő reggel a suliból hazajövet ezeket a pillanatokat már nem tudtam újra átélni, mert idegen volt a felnőtt világ szele.
Talán már nem jön vissza az a szabad, merész érzés, ami akkor lakozott bennünk. De a csodálatos nyári napok és az örömteli gyerekkor emlékét sosem felejtjük el – olyan ez, mint egy-egy apró fotó a szívünk mélyén.
Te mire emlékszel ebből az időszakból?
Egy nap a grundon – a játék, nagy vízicsaták, és a vastag kenyerek íze – volt az, ami igazán elvarázsolt minket. Minden új nap egy új kalandot ígért, és a közösségi élmények megélt pillanatait sosem cserélném el semmiért. Te mire emlékszel ebből az időszakból? Milyen kedves pillanatok ragadtak meg a gyerekkorodból?
