„Egyszer mindenkiről lehull a lepel, megmutatkozik, milyen is valójában. Mit gondol rólad, amikor nem álarc mögé bújva leplezi a valódi érzéseit, amikor elfelejtkezik egy másodpercre a szerepéről, amit neked játszik.
Igen, az a másodperc beléd hasít, kettészakít…
Aztán leporolod földig rombolt emberismeretedet és hálát adsz Istennek, hogy megláthattad, ki is az, akit jónak gondoltál és akiről azt hitted, őszinte, érdek nélküli…
…És már el sem akarod magyarázni, hogy mire jöttél rá, már nem vered a fejed a falba, hogy mekkora buta voltál és nem akarsz bosszút állni sem.
Azt akarod, hogy eltűnjön az életedből. �-rökre.”
(Jurák Kata)
